Végre alakul az idő. Tegnap még kicsit hűvös érzetet keltett az isztambuli est, de ma reggelre igazi szép tavaszi napsütés fogadott. A szombati nap pihenéssel, ügyintézéssel és némi tanulással telt. Továbbá takarítottam is (még mindig Hamupipőke style-ban). Aztán beszéltünk viber-en a Családdal, mert Petinek tegnap volt a diplomaosztója (amin szintén nem lehettem ott :(), ráadásul BESZÉDET MONDOTT!!! Felkérték, hogy mondjon beszédet!! Ez mennyire menő már? Ráadásul ki is tüntették, mert az ő szakdogája és munkája lett a leges-leges-leges-legjobb az egész évfolyamon! Ez iszonyú nagy elismerés! Nagyon büszke vagyok rá! Úgyhogy beszéltünk Viber-en, gratuláltam neki, meg akkor már beszéltem anyuval meg apuval is. Mindenki nagyon büszke volt Petire! El is hiszem! 
Aztán írt Ahmet, hogy ha épp nincs semmi extra dolgom, akkor elmehetnénk egyet bulizni. Hát, mivel semmi extra dolgom nem volt, nekivágtunk. Ő 6-ig dolgozott (már írtam, hogy a Medipolban 6 napot dolgoznak a gyógytornászok, ebből a 6-ból egy nap lehetnek fél napot), úgyhogy munka után találkoztunk a Taksimon. Hihetetlen, hogy mennyi ember van ott mindig. Oké, olvas róla az ember, hogy Taksim, ahol sose áll le az élet, fő találkozó hely, pezsgő élet...stb De akkor is már megtapasztalni. Nálunk valami hatalmas happening után látni ennyi embert egy helyen. De itt ez normális. Szóval sétáltunk egy kicsit, "élveztük" a sodrást. Ahmet megkérdezte a telefon regisztrálást a vodafonban. Úgy van, hogy majd el kell mennem egy Tax Centerbe, ahol be kell fizetnem 100 valamennyi TL-t. Ott kapok erről egy elismervényt, amivel el kell mennem egy Vodafone-ba és megcsinálják a regisztrációt. Gondolkoztam azon, hogy lehet, hogy megéri venni egy használt telót, ha kijön 100 líra alatt, akkor az már jobban megérte... Na mindegy. Majd megkérdezem Ermant, hogy mi a véleménye. 
Na, úgyhogy tegnap este bulikáztunk. Egészen meg voltam lepődve magamon, hogy milyen jól éreztem magam. Úgyhogy igazán büszkék lehettek rám lányok!! (Lili, Dorcsi, Eszti!!!) Csak 3-an mentünk: Ahmet, Ali meg én. (Neem, Ali nem volt velünk, mert különben a barátnője megölte volna...) Furcsák ezek a török lányok.. Szóval 2-en (3-an) voltunk. Először csak Ahmet meg én beültünk a Fabrika nevű helyre, ami egy több emeletes szórakozó hely, nyáron a legfelső szint (Teras) oldalt nyitott. Most persze zárva volt. Nagyon sokan voltak, így kellett várni kicsit, míg felszabadult egy asztal. Mondtam is Ahmetnek, hogy tisztára, mint a Hard Rock Cafe. :D Röhögtünk. Amúgy meg tényleg van HR cafe a Taksimon, majd el kellene menjünk. Szóval hát náluk sem legális dohányozni sehol, mégis mindenki dohányzik. Tök fura. Ez az egyetlen, ami rossz. Én már teljesen elszoktam a füsttől. Szegény tüdőcském...  Ugyan úgy van rá törvényük, mint nekünk, hogy tilos belső térben dohányozni, de senkit sem érdekel. Meg azt tudni kell, hogy a törökök nagyon szeretnek cigarettázni. Sajnos. Ahmet is csak pár hónapja szokott le. De nagyon jól csinálja. Nem gyújt rá. Felhatalmazott, hogy ne is engedjem neki. Nem is fogom. Én már láttam cigis tüdőt... Nem sexy. Na, a Fabrika megadta az alaphangulatot. Utána pedig átmentünk az ESN klubba, ami az Erasmus Student Network-ot rövidíti. Magyarul Erasmusosok buli helye. Itt (nem) csatlakozott hozzánk Ali. Vagy fél 3ig táncoltunk. Közben találkoztunk egy nagyon furcsa francia sráccal, nagyon furcsa franciás bajusszal. A buli után Ahmet-éknél aludtam. Ez igazából Ali lakása, Ahmet meg fizet neki lakbért. Amúgy egyszerre végeztek a Medipolon, legjobb haverok. Hihetetlen mennyit röhögünk együtt. 
Szóval, zajlik az élet. 
Alival folyton azon szórakozunk, hogy törökül a "Ne var ne yok?" nagyjából olyasmi, hogy "Mi újság?" Ezt pedig szóról szóra lefordította angolra: "What is there what isn't there?" Úgyhogy mi így kommunikálunk. Amikor Alit megismertem semmit nem volt hajlandó kinyögni angolul, na ahhoz képest már egész jól elkommunikálunk. Ilyen török-angol mix-ben. De viccen kívül, tényleg. Már mentem vele beteghez is és felfogtam a dolgokat. Aztán mesélték a fiúk, hogy vannak emberek, akik ki vannak hegyezve a turistákra és (bár egyáltalán nem beszélnek angolul) igyekeznek ezt leplezni és megszólítják a járókelőket. Tipikus mondat: "Are you Cola?" "Are you disco?" És ha a turista szegény nem érti a mondatok meghitt jelentését és nagyokat pislog, akkor a következő kérdés: "What are you?". Ez annyit jelent, hogy: "Would you like to dring Cola?" Would you like to go to Disco?" "What would you like to do?" :D Ezen szakadunk állandóan. Hihetetlen. Tegnap este Ali mondta, hogy neki ma angol órára kell mennie, úgyhogy fel fog kelni korán. A kabátom az ő szobájában volt, úgyhogy mikor 11 körül elindultam tőlük és bementem a szobába, Ali még bőven aludt. Nézem, röhögök: "Are you sleep? "Are you english lesson?" :D:D
Aztán rekord idő alatt értem haza, nem volt egy egész óra se!! Hát ezt is megéltem! :D

Reggel első dolgom volt, hogy az accu weather-t megkérdezzem az isztambuli időjárásról. Hmm, 3 fok, egész jó. Alakulunk. Kilépek a kapun: esik az eső. Na ne mááár. :( Úgyhogy - bár már nem havazik - az időjárás még mindig nem túl kegyes hozzánk. Az emberek az autójuk kiásának a második felvonásához értek.
Már írtam régebben a tömegközlekedési rendszerről. Úgy van, hogy mindenkinek van egy műanyag kártyája (mármint, aki megvette), amire fel tud tölteni pénzt. Ezt a pénzt pedig le tudja utazni. Minden buszon a sofőr mellet van egy gép, amihez hozzá kell érinteni a kártyát, ami levonja az utazás árát. A metroban olyan kapu-rendszer van, mint Párizsban, a villamosoknál is kapu rendszer működik. Lecsippantod a kártyát és mehetsz is. Van felnőtt kártya, diák kártya, meg ingyenes (betegeknek asszem, meg még valakiknek. De van zseton rendszer is, ez úgy működik, hogy veszel zsetont és 1 zseton 1 utazás, de ez árban nem nagyon éri meg. Max akkor, ha csak egyszer akarsz utazni (de ez Isztambulban elég ritka...). Aztán azt figyeltem meg, hogy az emberek nagyon becsületesen csippantják a kártyájukat akkor is, ha nincs a buszon a söfőr, meg senki. Ez tök pozitív. Szerintem nálunk az emberek bliccelnének adott helyzetben. Ja és persze nincs olyan, hogy ellenőr... Se a metronál, se sehol. Nincs rájuk szükség. Mert meg van oldva az egész, hogy használnod kelljen a kártyát.És mindenki használja is becsületesen, senki nem bújkál át/ugrál át sehol. Mert nem is drága és mert tök jól működik az egész. De egyébként meg a legdrágább jegy sem több átszámolva 200 forintnál. Az átlag ár 140 forint, de én például van, ahol 40 forintért utazok. Szóval, ismét lehet szidni a törököket, csak hát nem érdemes... Még ők is kiépítettek egy normális közlekedési rendszert, ami láss csodát, működik. 
Aztán ma volt az utsó napom a Robot Vezérelt Fiziterápiás Osztályon. :( Ezt egyrészt tökre sajnálom, mert nagyon jó fejek az emberek itt és már a betegeket is kezdtem megismerni (és ők is engem). Másrészt meg izgatottan várom a folytatást, mert így valami újat, mást is láthatok, új emberekkel ismerkedhetek meg, mást tanulhatok. Ahmet mondta, hogy ismer az osztályon valakit, aki beszél angolul. Ez már alapból jó hír. Mert jövő héten fekvő beteg osztályra megyek. Az is neurológia lesz. Kíváncsi vagyok. 
Ma például hallom, hogy valaki kiabál: KRISZTI!!! Szólok: "Efendim" és már megyek is. Ki lehet az? Nézem, az egyik kis betegünk (részben frontális tünettel) hívott engem, miközben Ali kezelte. :) Épp elzavart 2 török lányt, mert nem volt rájuk kíváncsi, erre engem meg maga mellé rendelt. :) Hát az ilyen kis csodákért érdemes csinálni. :) Aztán az egyik quadriplég (4 végtagja mozgásképtelen) betegünk is jött ma Lokomat-ra. Valahogy egy idő után elkezdenek angolul beszélni. Már amennyire tudnak, de iparkodnak. Na, ez a beteg is elmesélte az életét. :D 10 métert zuhant, a fejére érkezett, ezért van ma olyan állapotban, amilyenben. De egy nagyon aranyos kis beteg. Úgyhogy szépen eltelt a mai nap is, csak egy olyan beteg volt, akit még nem láttam. Egy fiatal srác, aki tömegközlekedési balesetet szenvedett és a quadri vastus laterálisa teljesen elszakadt, a mediális meg részben. Már 4 hónapja jár terápiára és nagyon jól halad. 5 kilós lábsúllyal dolgozik. Lényegében már csak a ROM-ot kell visszaállítani (flexiós deficit) és kész is. 
Úgyhogy nagyon örülök ennek a 2 hétnek, irtó jó volt és nagyon gyorsan eltelt sajna. De megbeszéltük, hogy össze fogunk járni. Jövő hétre is vannak már terveink, de ezt majd később. :)

Ez is még a vasárnapi nézelődés emlékét őrzi. A Dolmabahce óratorony a Dolmabahce palota előtt található, nem a kertben, hanem a kerten kívül, a Boszporusz mentén. A torony (ahogy látszik) neo-barokk stílusban épült 1890-1895 között. II. Abdülhamid szultán megrendelésére. A 27 méter magas torony órája a francia Jean-Paul Garnier órakészítő mester keze közül került ki. 1979-ben az mechanikai órát részben átalakították elektronikussá, így ma már ezzel a tudattal kell csodálni a tornyot. 

II. Abdülhamid (vagy Abdul-Hamid) oszmán szultán 1876 és 1909 között uralkodott. Elődje V. Murád, utóda V. Mehmed. Liberális uralkodó volt, igyekezett reformintézkedéseket bevezetni, ezáltal a nyugati hatalmak is elismerték és támogatták. Trónra lépésekor kihirdette az oszmán alkotmányt, jelentős reformokat vezetett be az oktatás terén. Többek között 1900-ban megalakult az Isztambuli Egyetem. 

A Balkán térségben egyre több önállósodási mozgalmak, küzdelmek indultak már II. Abdülhamid szultán idejében is.
Az 1875-ös első nemzetközi balkáni konfliktus, a hercegovinai, majd bolgár törökellenes felkeléssel kezdődött (Bulgáriai 500 évig volt török elnyomás alatt). A Monarchia kezdetben a status quo (latin kifejezés, jelentése „fennálló állapot”, köznapi értelemben valamely dolog jelenlegi állapotának fenntartását, politikában az erőviszonyok, társadalmi struktúrák, rend fenntartását jelenti) fenntartásáért lépett föl, és csupán a török uralom modernizálását kezdeményezte. Később viszont, amikor Szerbia is hadba indult Törökország ellen, és a háború kiszélesedett, Andrássy és Gorcsakov orosz külügyminiszter találkozót kezdeményezett. A reichstadti találkozón 1876 júliusában a két nagyhatalom arról egyezett meg, hogy ha Szerbia győzelmet aratna, akkor miként osztozzanak a török fennhatóság alól felszabaduló területeken. ( A Monarchia annektálná Bosznia-Hercegovinát, Oroszország meg Besszarábiát). Azonban mindkét ország meglepetésére, Törökország képes volt legyőzni Szerbiát, sőt egészen Belgrádig nyomult. Az új helyzetben Oroszország beavatkozást sürgetett. Bár Gorcsakov felvetette a közös katonai akciót, kezdetben mégis saját érdekei szerint igyekezett diplomáciailag fellépni. A beavatkozás mikéntje körül kialakult orosz-osztrák vitát végül Bismarck döntötte el: Oroszország háborút indíthat Törökország ellen, a Monarchia pedig segítő semlegességet mutat. Így 1877- ben kitört a 1877-78-as orosz-török háború.
Már 1876-ban Szerbia, Bulgária és Montenegro fellázadt a török uralom ellen (miközben Isztambulban is állandó volt a politikai és pénzügyi bizonytalanság, a török adószedők kétszer is megpróbálták az éhező bosnyákoktól behajtani az adókat, miközben más tisztviselők óriási összegeket sikkasztottak el, pl hatalmas palotákat építtettek), ez pedig lázadást eredményezett, amibe 1877-ben az Orosz Birodalom is beavatkozott, kirobbantva így az orosz–török háborút. A harcok az orosz haderő győzelmét hozták, és a seregek megközelítették a török fővárost is, azonban a brit flotta térségbe vezénylése visszakozásra késztette II. Sándor orosz cárt. A török szultán, II. Abdülhamid fegyverszünetet ajánlott, amit a két fél 1878. január 31-én meg is kötött. Március 3-án San Stefanóban békeszerződést írtak alá a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyva az Osztrák-Magyar Monarchiával kötött titkos budapesti egyezményt is (ami arról szólt többek közt, hogy az  orosz hódítás meddig terjedhet, és mely térségek tartoznak majd a Monarchia érdekszférájába. Egész Európát felháborította a  San Stefanó-i béke, mely figyelmen kívül hagyta a nagyhatalmak véleményét és többek közt a budapesti titkos egyezményt is. A béke értelmében megnövelték Szerbia és Montenegró területét, és megalakította a hatalmas kiterjedésű Bulgáriát. Andrássy az 1856-os párizsi szerződés megszegésével vádolta Oroszországot, és kezdeményezte egy nemzetközi kongresszus összehívását. Így az 1878-as berlini kongresszus felülvizsgálta a San Stefanó-i békét és előírta, hogy az orosz megszállás nem tarthat tovább 9 hónapnál, kimondták a Nagy-Bulgária feldarabolását (3 részre), továbbá visszavették Szerbiától és Törökországhoz csatolták a Novi Pazari szandzsákat.
Később II. Abdülhamid szultán igyekezett mindent saját kezében összpontosítani, igyekezett kiépíteni saját hatalmi rendszerét, így 1881-ben hatalmas összegű kölcsönt szerzett a környező országoktól.  Területi gyarapodást is elkönyvelhetett, hiszen megszerezte Krétát. A külföldi befolyás ellenére az utolsó pillanatig sikerült ellenállnia a nyugati hatalmak akaratának, és az agresszív kereszténységnek ellenálló "iszlám bajnokának" tekintette magát. A külföldiek jogait megkurtították, új vasútvonalakat építettek Mekka és Medina felé. Ez azonban nem sokat segített a rossz kormányzáson, és a szultán a Yildiz palotába barikádozta el magát, állandó halálfélelemben élve. Ez sem mentette meg a szultánt a gyanúsításoktól, aminek eredményeképpen kitört a forradalom és 1909-ben megfosztották hatalmától. Szalonikiben (rangját tiszteletben tartó) fogságba helyezték, 1912-től haláláig – itt hunyt el – az isztambuli Beylerbeyi palota foglya volt.

Órákon át olvasgattam a történelmet és iszonyú érdekes, ahogy összetalálkoznak az események az országok történelmében. És az a legszuperebb, hogy Törökország telis-tele van ilyen és ehhez hasonló történelmi hellyel. Alig várom, hogy újra jobb idő legyen és mehessek kulturálódni. 

A mai nap végre nem kellett órára kelni (nem mintha engem zavarna bármi féle hang effekt, ami a telefonomból árad, mint tudjuk...), úgyhogy rekord mennyiségű alvás után ideális fizikai és mentális állapotban indítottam el a napomat. Gondoltam, végre van egy kis időm, összerántom a lakást. Úgyhogy nekiálltam takarítani, amiből az lett, hogy porszívóztam és nem tudtam felmosni, mert ugyan van felmosó vödröm, meg olyan kicsavaróm rá, hogy ne tocsogjon a felmosó fej, de nincs a lakásomban felmosó. Hát ez meg hogy van már, kérem?? Úgyhogy Hamupipőkét játszottam és fogtam egy darab sárga törlőrongyot és vödör vizet és térdre ereszkedve végignyaltam a lakást a tenyér mérető "felmosómmal"... Úgyhogy holnap legalább tudni fogom az okát a prepatelláris fájdalmamnak és az esetleges bursitisnek. Úgyhogy szólni fogok Ermannak, hogy szóljon a tulajnak, hogy szóljon a feleségének, hogy szóljon a kisboltban, hogy szóltam, kellene egy felmosó. 
Ezután elmentem bevásárolni a kis boltba, ahol olyan állapotok fogadtak, hogy csak pislogtam. Konkrétan az emberek kifosztották a boltot. Már az gyanús volt, hogy rekord mennyiségű ember jött velem szembe az utcán 'SOK'-os szatyorral, tudtam, hogy mind a kis boltból jönnek. Na de ennyien? Úgyhogy érdekes látvány fogadott. A kenyeres pult például full üres volt (ez legyen a legnagyobb baj), de más polcok is igencsak megfogyatkoztak. Aztán hazacsúszkáltam az emberek léptei által tükörsimára koptatott hó-járdán. Mert hát 2 választása van az embernek, vagy megy a tokáig süllyedő latyakban, vagy fejleszti az egyensúlyát a járdának titulált jégpályán. Én kalandvágyóként mindkettő tapasztalatban részesítettem magamat. Ennek eredményeként a csizmám megint a radiátoron kötött ki. Cipős szekrény? Minek az? 
Ez után olvastam kicsit Törökországról, néztem a BBC-t és olvasgattam az útikönyveimet. Gondoltam, ha már van egy kis időm, előveszem az angolt. Mivel ehhez az erasmus úthoz kaptunk egy online angol nyelvi kurzust. Azt senki nem tudja, hogy kötelező e vagy választható, de hát ha már van, akkor használjuk ki. Oké, nézzük az első leckét. Hallgatás utáni fill the gaps típusú feladat. Play. "A" Nézem, mi?? Következő. "D" Naneee, most komolyan az abc-t kell beírogatni? Hmm, ezt inkább ugorjuk. Nézegettem a további leckéket, találtam egy: "What solutions do you see to transport difficulties to cites?" Na, ez legalább aktuális, hát legyen ez. És meglepetésemre nagyon hasznos és jól kialakított kis program fogadott a leckén belül, igazán megérte időt áldozni rá. Úgyhogy kidolgoztam ezt a leckét, kijegyzeteltem a szavakat, megoldottam a feladatokat és el is határoztam, hogy ahogy időm engedi, megcsinálom a többit is, mert hasznos. Aztán foglalkoztam kicsit a törökkel is, igazán kéne vele haladnom. Keresek török tanárt, de jobb lenne, ha valaki pl a kórházból segítene. Majd megkérdezem holnap (mert holnap elvileg már nem lesz snow holiday). Amúgy ma már nem esett a hó, tiszta idő volt, bár hideg, de csapadék mentes. Ez így megfelelne számomra. És a latyak azt jelenti, hogy a hó olvad. Ezaz pajtás, csak így tovább. Azért a kocsik még mindig nehezen felismerhetők a hóbuckák alatt. A lakók családi programját ma a gyerekek hó iránti vágyakozásából adódó szánkózás és a felnőttek hó iránt érzett bosszúságából adódó autó kiásás képezte.