Reggel első dolgom volt, hogy az accu weather-t megkérdezzem az isztambuli időjárásról. Hmm, 3 fok, egész jó. Alakulunk. Kilépek a kapun: esik az eső. Na ne mááár. :( Úgyhogy - bár már nem havazik - az időjárás még mindig nem túl kegyes hozzánk. Az emberek az autójuk kiásának a második felvonásához értek.
Már írtam régebben a tömegközlekedési rendszerről. Úgy van, hogy mindenkinek van egy műanyag kártyája (mármint, aki megvette), amire fel tud tölteni pénzt. Ezt a pénzt pedig le tudja utazni. Minden buszon a sofőr mellet van egy gép, amihez hozzá kell érinteni a kártyát, ami levonja az utazás árát. A metroban olyan kapu-rendszer van, mint Párizsban, a villamosoknál is kapu rendszer működik. Lecsippantod a kártyát és mehetsz is. Van felnőtt kártya, diák kártya, meg ingyenes (betegeknek asszem, meg még valakiknek. De van zseton rendszer is, ez úgy működik, hogy veszel zsetont és 1 zseton 1 utazás, de ez árban nem nagyon éri meg. Max akkor, ha csak egyszer akarsz utazni (de ez Isztambulban elég ritka...). Aztán azt figyeltem meg, hogy az emberek nagyon becsületesen csippantják a kártyájukat akkor is, ha nincs a buszon a söfőr, meg senki. Ez tök pozitív. Szerintem nálunk az emberek bliccelnének adott helyzetben. Ja és persze nincs olyan, hogy ellenőr... Se a metronál, se sehol. Nincs rájuk szükség. Mert meg van oldva az egész, hogy használnod kelljen a kártyát.És mindenki használja is becsületesen, senki nem bújkál át/ugrál át sehol. Mert nem is drága és mert tök jól működik az egész. De egyébként meg a legdrágább jegy sem több átszámolva 200 forintnál. Az átlag ár 140 forint, de én például van, ahol 40 forintért utazok. Szóval, ismét lehet szidni a törököket, csak hát nem érdemes... Még ők is kiépítettek egy normális közlekedési rendszert, ami láss csodát, működik. 
Aztán ma volt az utsó napom a Robot Vezérelt Fiziterápiás Osztályon. :( Ezt egyrészt tökre sajnálom, mert nagyon jó fejek az emberek itt és már a betegeket is kezdtem megismerni (és ők is engem). Másrészt meg izgatottan várom a folytatást, mert így valami újat, mást is láthatok, új emberekkel ismerkedhetek meg, mást tanulhatok. Ahmet mondta, hogy ismer az osztályon valakit, aki beszél angolul. Ez már alapból jó hír. Mert jövő héten fekvő beteg osztályra megyek. Az is neurológia lesz. Kíváncsi vagyok. 
Ma például hallom, hogy valaki kiabál: KRISZTI!!! Szólok: "Efendim" és már megyek is. Ki lehet az? Nézem, az egyik kis betegünk (részben frontális tünettel) hívott engem, miközben Ali kezelte. :) Épp elzavart 2 török lányt, mert nem volt rájuk kíváncsi, erre engem meg maga mellé rendelt. :) Hát az ilyen kis csodákért érdemes csinálni. :) Aztán az egyik quadriplég (4 végtagja mozgásképtelen) betegünk is jött ma Lokomat-ra. Valahogy egy idő után elkezdenek angolul beszélni. Már amennyire tudnak, de iparkodnak. Na, ez a beteg is elmesélte az életét. :D 10 métert zuhant, a fejére érkezett, ezért van ma olyan állapotban, amilyenben. De egy nagyon aranyos kis beteg. Úgyhogy szépen eltelt a mai nap is, csak egy olyan beteg volt, akit még nem láttam. Egy fiatal srác, aki tömegközlekedési balesetet szenvedett és a quadri vastus laterálisa teljesen elszakadt, a mediális meg részben. Már 4 hónapja jár terápiára és nagyon jól halad. 5 kilós lábsúllyal dolgozik. Lényegében már csak a ROM-ot kell visszaállítani (flexiós deficit) és kész is. 
Úgyhogy nagyon örülök ennek a 2 hétnek, irtó jó volt és nagyon gyorsan eltelt sajna. De megbeszéltük, hogy össze fogunk járni. Jövő hétre is vannak már terveink, de ezt majd később. :)