És akkor szépen megyek hazafelé a loviból, megyek le a metróba, veszem elő az Istanbul kártyámat, hogy bemenjek a kapun a metróhoz, odaérintem a kártyámat, majd hangos szirénázásba kezd a kapu. Nézem, WTF?! Ennek meg mi baja. A jó, hogy nem csak én nézek, hanem legalább már mindenki az aluljáróban engem néz. A pillanat, amikor inkább eltűnnél a föld alá. :D És aztán ott a biztonsági őr is. És jön. Felém. Nagy léptekkel. Nem tétován, de határozottan. Őőőő, asszem bajban vagyok. De miért? 
Elveszi a kártyámat. Szerencsére már még többen néznek. Legalább akinek van kártyája, az is inkább álldogál és bámészkodik. Bakker. Inkább mennének a dolgukra. Csak ne kövezzenek meg. Nézi nézi az őr a kártyámat.

-Hmmm, Krisztina?
-Az volnák (mondta ja macska, jaa, nem, most nem...)  
-Krisztina Kornis?
-Ühüm.
-Hát a maga kártyája nem jó.
-Őőő
-Jaja, nem jó ez.
-És azt lehet tudni, hogy miért nem, esetleg, talán, ha már így alakult?
-Maga diák?
-Az volnák (mondtajamacska...) Erasmusos diák a Medipolban.
-Medipol...hmmm   /by the way, ha azt mondod erasmusos vagy, mindenki azt hiszi, hogy isztambul egyetem és kész... medipolra általában felvonják a szemöldöküket)
-Hát de minden évben frissíteni kell, hogy bizonyítsa, hogy még mindig diák.
-Oké. De még nincs fél éve se, hogy ezt a kártyát kiállították.
-Akkor is minden évben meg kell újítani.
-aha...   és hol?
-Taksim vagy Gayrettepe
-Oké. És ha ezzel a kártyával nem tudok utazni, akkor hogy menjek el oda?
-őőő. oké, jöjjön (és beengedett a kis kapun) 
Szóval végül ingyen utaztam aznap. Itthon meg megpuszilgattam a tartalék kártyámat. :)
Másnap megyek hazafelé, szintén, le a metróba, veszem elő a kártyám, odaérintem, minden oké, nincs sziréna, tartalék kártya működik. Erre mintha valaki Kristin-ezne. Ááá, biztos nem. Erre megint hallom "Kristin" Nézem, mondom mi a fene, oké, kicsit már erjedtecske volt az eper, nade azért nem ennyire... Hátrafordulok, erre a biztonsági őr szólingat. Na, mondom ez haláli. :D megjegyezte a nevem, kérdezte, hogy sikerült e elintéznem a kártyát meg ilyenek. Annyira mókás. 
A lovardában is ez van egyébként. Olyan emberek szólítanak a nevemen, akiket még nem is láttam... :D Ez olyan, hogy nálunk is nyilván mindenki tudta a Phoung nevét a gimiben, míg ő nem sok mindenkit ismert... 
Szóval, ilyen kalandjaim voltak. :)