Azt még nem írtam meg, hogy van Antonio. Az olasz állatorvos. Akinek mellesleg van 3 lánya és akit a felesége otthagyott a 3 gyerekkel... Na, de nem ezt akartam írni. Hanem, hogy Antonio időnként eljön Isztambulba és esküszöm, mint amikor kimennek orvosok Afrikába, Indiába kezelni a betegeket, nagyjából olyan a helyzet itt is, amikor itt van Antonio. Több a megvizsgálandó ló, mint az IDŐ. Szóval Antonio itt volt a múlt héten 3 vagy 4 napot. Jött a bőröndjével, amiben mellesleg csak egy műtő szoba nem volt, azon kívül minden. Hozta a kis ultrahangját, eszközeit, gyógyszert, kötszert. 
By the way a lovarda mellett van a lókórház. A "clinic". De úgy mellette, hogy konkrétan mellette, ha nyitva lenne az ajtó, belátnánk a műtőbe. Konkrétan csak ki kell menni a mi kapunkon és be a clinic kapuján. Jaaa, nem is, mert van egy közvetlen kiskapu közöttünk. Szóval na, tényleg mellettünk van. Úgyhogy ha bármi kéne, csak átugrunk érte, vagy itt van a doki 5 másodperc alatt, mert lényegében helyben van.
Szóval jött Antonio, nagy volt a sürgés forgás, a lovak álltak sorba a clinic udvarán. Gondoltam, hogy inkább be kéne vezetni a sorszám húzást, akkor nem kéne a lovaknak az udvaron várakozni... De aztán rájöttem, hogy mégse, mert az udvaron legalább van fű, tudnak legelni a lovak. (Mert a lovardában SEHOL nem tudnak...) Szóval türelmesen vártak a kis betegek, a rendelőben meg minden segítő kéz jól jött. Szóval én is ott ragadtam, pláne, hogy szeretett sporttársaink állapotáról volt szó. Mivel nekünk is sok lovunk igényelte Antoniot. Tavares lába meggyógyult, most volt a második kontroll rtg, minden oké, el is kezdte Tanya szoktatni a nyereg alatti munkához, de még csak lépésben. Ennek duplán nagyon örülök (mármint Tavares egészségének, mert így Tanya visszakapta a legjobb lovát, a lovat, aki számára Az érzést adja és akivel közösen álmokat valósíthat meg. Plusz örülök neki, mert így esély van rá, hogy a fóti és kaposvári versenyre idén is jönnek, így újra találkozhatnánk.
Szóval a rendelőben rtg, UH, sántasági vizsgálatok, aktív vér terápia szakadt ín gyógyítására, injekciók, kötözések...stb. Szóval minden félét láttam. Mivel nagyon jó kis szemléltető plakátok vannak a rendelőben, így (amennyire időm engedte) elmélyültem kicsit a ló anatómiában. A nomenclatura lényegében megegyezik a humánnal.
Teltek a napok Antonio mellett, közben intézni kellett a lovainkat, futószár, lovaglás, edzés tartás...stb. Nem unatkoztunk, olyannyira nem, hogy idő közben megtanultam patarohadást kezelni, vért venni és intravénás injekciót beadni. Újabb dolgok, amiket ingyen tanultam és amiket minden bizonnyal kamatoztatni is fogok. Csak azért, mert érdeklődő, figyelmes kisdiákként segítettem a clinicán és lestem Antonio és a dokik minden rezdülését. 
Szóval időnként Antonio megjelenik és hozza az európai tudást, kezeli az itteni lovakat. Ilyenkor mindenki őt akarja a lova körül látni. Közben Antonio oktatja a helyi dokikat. Szóval így került ide az olasz doki.
Ezután már úgymond könnyű kis levezető volt csak a lovainkat intézni. Mondjuk ma pont nem, mert elég meleg volt, Hápit ki kellett költöztetni a bokszból, ahol volt, mert Leo visszajött a nyaralásból a farmról és Hápit pont Leo bokszába raktuk anno. Mivel az én kacsám, nem várhattam el a fiúktól, hogy nyakukba vegyék még ezt a feladatot is, így beálltam én is bokszot takarítani. Utána Hápi medencéjét kellett feltölteni friss vízzel, de röpke egy óra alatt meg is volt. Aztán intéztük a lovakat, jöttek a gyerekek, edzés tartás, szokásos. 
Ma ment haza Raszika, tegnap este nála voltam, ott is aludtam. Beszélgettünk, elbúcsúztunk. De majd otthon megyünk együtt lovazni. 
Már nekem is számolni kell a napjaimat visszafelé... kettőt pislogok és már otthon is leszek. durva...