Igazából ma kicsit elaludtam, de egész időben kiértem a loviba. 
Ültem Miss-en kezdésként. Igazából annyira kis öreg már szegénykém, tök kényelmetlen is emiatt, mert kissé darabos a mozgása, de Melda, a gazdája nagyon szereti. A múltkori versenyen meg is nyerték a junior feladatot. :) 3 induló volt. :) és nem érte el a 60%-ot. De nem baj, megnyerte. :D De nem is ezt akartam írni. Szóval Miss után ültem Bellán, aki ma nagyon meglepett. Azt hittem lecsókolom a kis foltot a homlokáról a kis édes babájának. :) Belláról már írtam. Ő volt az a hiper szenzitív kanca, akin, amikor először ültem, alig lehetett a nyeregbe nehezedni, mert mint egy kiscsikó olyan érzékeny volt mindenre és alig lehetett vele lépésben maradni. Ilyen kapkodós rohanós nyugtalan volt a lépése. Aztán elkezdtem dolgozni vele, igyekeztem először a nyugodtságra törekedni, elérni, hogy bízzon bennem, figyeljen rám és ne meneküljön a segítségeim elől, hanem fogadja el őket és hasznosítsa. Mert csak így tudunk neki bármit is tanítani. Szóval először a cél az volt, hogy fogadja el, hogy a nyeregbe helyezkedünk és ne akarjon kirohanni alólunk. Először segédszárral dolgoztam vele, mert esélytelen lett volt máshogy. Meg elég rossz volt a szájtevékenysége, hol eldobta a zablát, hol ráharapott, vagy a nyelve alá vette, így nem volt folyamatos támaszkodása. Tanácsoltam a számára egy kisorrszíjat, utána javult a helyzet, de meg kellett tanulnia elfogadni azt is. Aztán idővel elkezdtem érezni, hogy figyel rám és bízik bennem. Úgyhogy utána felvettem a pici sarkantyút és elkezdtem neki tanítgatni pár dolgot lépésben, hosszhajlítások, combra való engedés...stb. Sok sok munka, idő. Közben időnként Selim is felült rá, ő az ugró képzéséért felel. Merthogy ő ugró ló, csak problémák voltak a támaszkodásával, így került eredetileg hozzám. Mert amúgy jól ugrik nagyon, csak a lovagolhatóságra nagy hatással van az idomító képzés. Szóval dolgozgattam vele. Aztán idővel alakulgatott, aztán egyszer gondoltam egyet és csizmát cseréltem vágta közben. És ugrást váltott. :) Oké, meg kell hagyni, hogy az egyik kézre egyet késett a hátulja, de mondjuk ez ugró lónál nem is gond. Aztán kíváncsi voltam ma és nem tettem rá segédszárat. És a kis Bella egyszerűen lenyűgözött. A kis "úristen, ne nyúljatok hozzám" Bellából mára egy "bízom benned, támaszkodom" Bella lett. Már az a ritkább, amikor elköpi a zablát és körökön át folyamatos támaszkodásban lehet lovagolni. Annyira jó érzést is adott és hát alapból nagy öröm, mert nincs gyakorlatom ló kiképzésben, meg ilyesmikben. Az ügetés már egész jó, pedig amúgy az volt a rosszabb ezelőtt támaszkodás szempontjából, mert ott gyakran elköpte a zablát. Most a vágta a nehezebb, de az is egyre jobb és már most se lehet összehasonlítani azzal, amilyen volt. Szóval ez nagyon feldobta ma a napomat. Hogy sikerült megértetnem vele, hogy mit szeretnék és elkezdtünk kommunikálni. :)
Aztán azt hittem, ez a nap csúcsa, de aztán ültem Mirakulix-on, mert Yasar ma nem tudott jönni. Mira és Yasar nyerte meg a múltkor a versenyen az S feladatot. Mira nagyon klassz kis ló, őt is lovagoltam már többször, amikor Yasar elment valami Mekka-szerű helyre imádkozni egy hétre. Mirának a vágtával vannak problémái, nem elég hegyre fel és a piruettbe beleáll és ágaskodik. Ezeken a problémákon dolgoztunk Tanya-val azon a héten. Aztán ma is ezeket gyakoroltam, nagyon jól ment Mira, a vágta állapotára koncentráltam, a minőségére, mert arra gondoltam, hogy ha a vágta állapota jó, akkor abból nyilván jobban lehet piruettet lovagolni. Úgy gyakoroltam, ahogy Zsófi tanította és ahogy Tanyaval is gyakoroltuk, farat be és körszűkítés. És Mircsa megcsinálta a piruettet. Többször is gyakoroltam vele és mindig, amikor nagyon ügyes volt, rögtön megdicsértem. Úgyhogy nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen ügyes volt. Viszont ő tudja és érti, hogy mit akarunk tőle, egyszerűen egy rossz minőségű vágtából nem tudja megcsinálni a piruettet, mert ahhoz iszonyú erősnek kell lenni, hogy egy ütemtelen, előre helyezett balance-ú vágtából ültetetté váljon és megcsinálja a piruettet... Szóval szerintem ő nem rosszaságból csinálja, hanem egyszerűen jelzi, ha segítséget kér a lovastól. Mondjuk az ágaskodós részt kihagyhatná, anélkül is értjük/értem a jelzést. Szóval Mirakulix is megajándékozott ma. Mondjuk őt élvezet lovagolni, mert nagyon jó érzést ad.
Aztán Lizaz következett, a kis rakéta póni, aki híres a sebességéről. Kicsi a bors, de erős alapon, rövid a lába, de fürge :) Tegnap is már ültem rajta, mikor megjelent a gazdája, szóval át kellett nyergelni ugróba és a gazdája ugrott vele. Állítólag valami nagy politikus ember a gazdája, saját kikötővel a ház végében... Erdogan pártjából... Fura, mert nem is szólt Selimnek, hogy jön és ne lovagoljuk le a Lizaz-t. De jött, úgyhogy lovagolt. És ha lovagol, akkor ugrik. Úgyhogy ugrott. Aztán befejezte, de le se sétálta a lovat, csak hívta a lovászt, hogy beviheti a lovat... Úgyhogy mentem, hogy bevigyem a lovat, de előtte még a fedelesben lesétáltam... Ilyen igazi luxus lovasok, addig érdekes, amíg neki élményt ad a ló, utána mindegy... Szerintem azt se tudja, hogy melyik a lova boksza... Na, sebaj. Ma nem jött, ma én ültem a kis pónikán. És őt is segédszár nélkül vittem ki és már a múltkor is éreztem, hogy mintha az ügetés-lépés átmenetben olyan igazán ültetett és passage-szerűen venné fel magát. De aztán nem is foglalkoztam vele tovább. Aztán ma megint. És a kis ló felajánlotta a piaffe-ot. Alig hittem az érzésnek. Mentem a tükörhöz, akkor nem hittem a látványnak. Megállt körülöttem az idő. Aztán hallom, ahogy Tanya kiabálja, hogy nem hisz a szemének. Nem hiszi el, amit lát. :D Úgyhogy úgy néz ki, tényleg jól éreztem, a kis ló nagyot mozdult :) 
Aztán edzést tartottam Ece-nek Gamein-en. Gamein a másik kis csoda. Ő Tanya öreg lova, bár se nem néz ki öregnek, se nem érződik rajta, hogy öreg. Még hetekkel ezelőtt, mikor megnyírtuk a verseny előtt, akkor vettem észre a szájpadlásán egy pici bibit, biztos, ami tuti, kicseréltük a zabláját. Meg amúgy sem volt valami egyszerű levarázsolni a fejét, szóval először hackamore-al, majd az új zablával lovagoltuk, sokat dolgoztam vele, furcsa volt neki az új zabla, de könnyebb lett vele megtámaszkodtatni. Aztán zavart nagyon, hogy zsiráfot játszik, úgyhogy addig-addig, míg végül elkezdett mélyen menni, lazán, lengő háttal a múlt héten. Tanya azt mondta korábban, mikor kérdeztem, hogy mit csináljak vele, hogy mélyen menjen, hogy ő Gamein, soha életében nem ment mélyen. Úgyhogy elkezdtem keresni egy olyan köztes megoldást, ami számomra is elfogadható és ő is képes rá. Végül megértette, hogy mi a szándékom és elkezdett mélyen menni a múlt héten. Még az átmenetkben is szépen mély maradt. Korábban beejtett háttal lehetett vele felvételt csinálni... Úgyhogy A Gamein is egy igazi siker sztori. És végre elkezdett ő is jobb érzést adni lovaglás alatt. Tanya azt mondta, hogy ha nem látja, azt mondja, lehetetlen. Ahogy mondta is. :D Szóval ma próbáltam Ece-vel megéreztetni ezt a mélyre lovaglási mechanizmust. Volt pár egész jó momentum.
Aztán még ültem Cyber-en. Ő már tegnap óta bal lábbal kel fel, fejébe vette, hogy rodeó ló lesz... Tegnap is vagy 20 percet vágtáztam vele folyamatosan, azt hittem ma kis angyal lesz, erre egy olyan ágaskodós figurával kezdte, hogy csak néztem, aztán abból egy szép 180 fokos fordulat, majd az ugrabugra. Pont, mint a rodeó lovak. :D Azt hittem, le fogok esni, de végül nyertem és ma is vágtázott a kis ördög egy jó kis mennyiséget. Holnap Selim-et ültetem fel rá, hátha egy kis apai szigor meghozza a gyümölcsét. :)
Hát így telnek a mindennapok. A kis Lulu cica meg igazi tigris. :D harap, küzd, utasítja Ciko-t, igazi életrevaló kiscica. :)