A Yeni Camii, azaz az Új mecset
Új mecset. Mert csak 1663-ban készült el. Nyilván ez csak egy több ezer éves városban nevezhető újnak. :D De így is igaz. Már 1597-ben elkezdték építeni, csak elhúzódott a project, mert az építész mestert (aki Sinan egyik tanítványa volt. kitérő: Sinan: Teljes nevén Mimar Sinan, 1489-1588 között élt és a 16. században az Oszmán Birodalom fő építésze volt. A törökök csak a Nagy Építész néven emlegetik. I. Szulejmánt és III. Murádot is szolgálta. Mecseteket, hidakat, oskolákat, kupolákat, hajókat, vízvezetékeket tervezett, előtte katonáskodott is. Az ő nevéhez köthető a szófiai Banja Basi mecset is, talán Papó látta anno. Egyik leghíresebb alkotása az edirnei Szelim mecset, amit speciális csigalépcső szerkezete teszi híressé, ugyanis állítólag 3 ember mehetett fel egyszerre úgy a lépcsőn, hogy közben egyik se látta a másikat. Ezt így nehéz elképzelni, de majd egyszer eljutunk oda is és megtapasztaljuk. ) Szóval az Új Mecset Sinan tanítványának nevéhez köthető, akit azonban eretnekségért kivégeztek. Szóval ezért épült olyan sokáig ez a mecset. Amúgy nagyon sok mindenben a Kék Mecsetre hajaz. Legszebb este, mert ilyenkor gyönyörűen van kivilágítva és nagyon hangulatos a Galata hídon sétálva megcsodálni. Egyébként ez a mecset állítólag ma Isztambul egyik legnépszerűbb működő mecsete, mindig található bent hívő. Itt azonban bemehetnek a látogatók akkor is, ha az emberek imádkoznak (A Kék Mecsetnél meg kell várni, míg a hívők végeznek). Úgyhogy különösen fontos, hogy a kíváncsiskodó turisták tiszteletben tartsák a hívők igényeit. Ma például 2 idióta csaj simán bement a férfiaknak fenntartott területre és ott sétálgattak, mint akik jól végzik dolgukat, miközben a hívők imádkoztak... Na mindegy, hát szóval nem ártana kicsit körültekintőbbnek és toleránsabbnak lenni... Minden esetre én szépen elidőztem bent, igyekeztem átvenni a hangulatát a mecsetnek. Meg jól jön a sálam, mert elég széles szerencsére, így bármikor fel tudom használni kendő gyanánt is. Az udvar rész is nagyon tetszett, kár, hogy menekülni kellett az eső elől...