Lehet erről a Törökországról minden félét mondani, de emberségből jeles. Ma reggel 10 percen belül 2 olyan esemény is történt, ami nagyon elgondolkoztatott... Lehet, csak én járok nyitott (nyitottabb) szemmel, ezért veszem észre, de észreveszem, hatással van rám és tetszik. És ez a lényeg.
Osmanbey metró megállónál van egy kijelölt hely, ahol a zenészek legálisan muzsikalhatnak apró pénzt gyűjtve. Egy fiatal srác, gitárral. Emberek jönnek, mennek, ki munkába, ki máshova. Jön 2 sziriai kisfiú. Szülők isten tudja, hol. Sötétebb bőr, koszos ruha és fülig érő mosoly. Illegális bevandorlók. Pénzt akartak tenni a gyujtobe. A gitáros srác nem engedte, mondván az apró népnek nagyobb szüksége van az apró pénzre, tartsák csak meg szépen. Minden bizonnyal csak pár kurusrol volt szó, nem is egesz egy lirarol. De a kicsik visszaraktak a pénzt. A gitáros nem tudja elhagyni a helyet, meghatodva játszik tovább, meg szebben és beleelessel. Mert Immár szívből zenél.

Ezután elmelazva alldogalok a metrón. Szembe egy lány, kezében kávé, másikban mappa, harmadikban (ha lenne) táska, negyedikkel zarna a cipzart. De sajnos "torzszulott, csak 2 keze van". Mellette egy srác. Nézi, nézi a szerencsétlen lányt, majd segít. Megtamasztja a táskát alulról. De még így is nehézségekbe ütközik a lány. Szó, ami szó, végül a srác segített a taskan a cipzarat is behuzni. Így a mappa is belekerult, a kávé se ömlött ki, és legalább feldobta saját, a lány és az én napomat is. Milyen kicsi dolog, de mégis mennyit számít. Apróság, de nagyszerű.

Mi is képesek lennénk rá, nem nagy dolog. Kis nyitottság, odafigyeles és kész is a csoda.
Loviban 3 lo, 2 edzés, egy ulesjavitas, tartottam edzést is. Tanya nagyon kinyitja az elmém. A dolgok mögé tudok látni, ha ravezet kicsit. És valahogy kezdem úgy érezni, hogy minél kepzetlenebb vagy nehéz a lo (úgy értem problemasabb), annal többet tudok tőlük tanulni. Először persze azt gondolja az ember, hogy oké, itt egy törpe terrorista ugró lo, robog összevissza és dobálja a fejét, erre eltelt 2 hónap és ma az ugetes minőségén és így a piaffon is dolgoztunk. Meg a kontakton. Hogy folyamatosabb tamaszkodasa legyen. És mindig mindenből lehet tanulni. És kell. Mert ez így jó.

Hápi kacsa nagyon jól van, Johnny melletti üres bokszban lakik, van medencéje, 2 is. :) Nagy dumás a kis lurkó, rengeteget eszik. Aranyosan követi a mozgó lábakat, bejárta már a díjlovas pályát is, tetszett neki. Szeretne úszni, de a pocsolyában leér a hasa... Talán holnapra megérkezik neki az úszó medence is a jacuzzi mellé. :D