Ezen a héten szombaton Hanna és a szülei mennek Görögországba nyaralni és mire visszajönnek, addigra én már otthon leszek. Szóval meghívtak ma este vacsorázni. Hanna-t a loviból ismerem, aranyos kislány. A szüleivel pedig a versenyeken ismertük meg egymást. Ők németek, az apuka klíma berendezéseket árul az itteni autobuszokba, az anyuka német tanát egy általános iskolában. Szóval ma elmentünk 4-esben vacsizni egy nagyon szép helyre, közel az istállóhoz Maslak városrészben. Mivel Ramazan van, így nagyon különleges vacsora volt. Ilyenkor ugyanis az emberek speciális ételeket készítenek, és az asztalon minden megtalálható, a reggeli, ebéd és vacsora is, sok sok tál, minden féle étel, leves, husok, saláta, reggelis tál, yoghurt, sajtok, olajbogyók, köfte, cig köfte, fejes saláta, török pékáruk, desszertek, dinnye...szóval tényleg minden van. Mindenből egy kevés (actually az étteremben mindenből nagyon sok volt...), hogy este az egész napi étkezés étel különlegességei megtalálható legyen. Amikor megérkeztünk az étterembe még volt 6 perc a böjt végéig, így addig az emberek (mi is) csak ültünk az asztalnál, beszélgettünk és vártuk, hogy teljen az idő. Hiába nem vagyunk muzulmánok, eszünkbe se jutott elkezdeni enni. Vártunk mi is a helyiekkel. Csak Hanna kínlódott egy kicsit, de végül ő is kibírta. :) Aztán megszólalt egy zene, törökös, nekem kicsit a müezin hanglejtésére emlékeztetett, de annál lágyabb stílusú volt.Ez jelezte a böjt végét, az emberek elkezdhettek enni. Nagyon szép és érdekes volt a helyiekkel együtt kivárni az időt és jó érzés volt, hogy a török emberek, a kultúra és az iszlám vallás tiszteletére részt vettünk a szokásban és kifejezhettük tiszteletünket feléjük. 
Szóval jó volt és nagyon aranyosak voltak a szülei, hogy meghívtak vacsizni. Természetesen készültem számukra valami aprósággal, kis suvenier-el, Hanna-nak könyvjelzővel, szülőknek egyebekkel. 

Ezen kívül minden szépen zajlik a lovardában. Ma épp a ló fogorvosnak asszisztáltunk, aki Belgiumból érkezett. Megreszelte a lovaink fogát. 
Hápi is jól van, már van pár tolla, kezd kinőni, kb 3 darab meg 2 a "popcsijánál". A csótány továbbra is a kedvence, de a prémium minőségű lótápot sem veti meg. De csak azt, amiben jó sok kukorica van és nem túl nagy szemű. Mert ha valami túl nagyot akarunk adni neki, azt kiköpi és pislog ránk, hogy ezt mégis hogy nyelje le. Édes pofa. A kutyáktól még mindig fél és ha túl sok lábat lát, megzavarodik, elkezd ordibálni, majd keres egy szimpatikus lábat és azután azt követi.

Ma megismertem Maria Zvonimirova Todorovska-Omari-t, a szófiai származású díjlovas bírót és edzőt. Ha jól értelmeztem a dolgokat, töröltek valami járatot, azt hiszem Moszkvába kellett volna mennie, de itt ragadt. Úgyhogy kijött a loviba. Aztán mondott pár dolgot Tanyanak, míg lovagolt, így beálltam mellé fülelni. Tetszett, amiket mondott. Hasznos volt.