A mai nap is szuper volt. Reggel rohantam, ahogy csak bírtam, nehogy elkéssek. De végül már megint én voltam az első. A többiek háromnegyed 10 körül estek be, de senki nem csinál belőle problémát, tökre olyan, mint valami fakultatív múzeum látogatás... Na mindegy, én tökre élvezem és szívesen megyek, mert nagyon jófej a csapat és tök érdekes az egész. Meg aki akar csinálni is valamit, az tud. Legalábbis engem nem tudnak lerázni. Eddig legalábbis. :P Ma sem haltunk bele a sok betegbe, többen is lemondták, nehezen tudnak eljönni az időjárás miatt. Vannak, akik az ázsiai oldalról érkeznek kezelésre, na ők azok, akik most nem tudnak jönni. De azért aki tud, az jön. Volt több ismerős beteg is. Ma sem tétlenkedtem, már egyedül be tudom állítani a Lokomat gépet. Be kell írni a beteg nevét és kiadja, hogy melyik mandzsettát hova kell állítani, ki kell tekerni a kallantyút és mindent precízen beállítani a megadott adatok alapján, amit kiír a képernyőre. Tök jó, mert engedik, hogy én csináljam. Sőt, mivel sokat panaszkodok, amikor nincs mit csinálni, igyekeznek nekem feladatot találni. Így nagyon élvezem. Már azokkal a kollegákkal is elkommunikálok, akik nem beszélnek angolul. Mert irtó jó fejek és ők is megengedik, hogy segítsek meg minden félét tanítgatnak nekem. Úgyhogy élvezem. Ahmet az egyik gyógytornász, akiről írtam, hogy jól beszél angolul és Szlovákiában volt Erasmuson. Neki szokott fájni a térde, valószínűleg porckopása van. Aztán beszélgettünk a térdekről és szóbajött az enyém. Na, rögtön körémgyűlt az osztály, gondolhatjátok! Hirtelen én lettem a legnagyobb attrakció. Mondták is, hogy tejóéég, ilyet még életükben nem láttak és hogy áruljam el nekik, hogy tudok állni ezeken a térden. :D Háát, mondom fiúk, propriocepció és tudatos stabilizálás. De csak nem tudtak betelni a térdeimtől, vizsgálták jobbra, balra, teljesen készek voltak. Mondogatták a dolgaikat: Hogy nekem nincs cruciatum anteriorom az tuti meg hogy milyen műtétem volt, mit csináltak, ez irtó nagy aterior pivot shift elmozdulás, több, mint patológiás :D Na, úgyhogy sikeresen bekerültem a Világ Csodái közé. Mondták, hogy ez nagyon gáz és be-tape-elik, ha nem nagy gond. Hát én meg aztán nem ellenkeztem! Hát már mióta vágytam rá, hogy betapeljék egyszer! Úgyhogy most be van tape-elve a jobb térdem, aztán majd megnézik, hogy milyen és ha bevált, akkor felrakják a balra is. Szóval teljesen lesokkoltam őket a térdemmel. Ezt meg még tovább fokoztam, mikor megmutattam nekik a vállam. Na akkor már Allah!Allah!-oztak rendesen :D 
Volt ma mindenféle beteg. Volt egy 14 éves kislány, aki valahogy a síneken mászkált és ráesett a vonat, (? annyira én se tudom elképzelni, hogy történt). Abszolút frontális tünetekkel (engem elküldött melegebb éghajlatokra, mert büdös volt a kézfertőtlenítő szaga), valahogy mindig akad frontális tünetes beteg, mindegy, hogy Magyarországon vagy Törökországban vagyok...Na, de ahhoz képest a kislány csodálatos. Mert tud egyedül járni, tud beszélni...stb  Aztán volt egy fiatal férfi, akit fejbelőttek, ennek következtében abszolút hemiplég lett. Amúgy meg hihetetlen, hogy ezt hogy élte túl. Na, ilyen betegek nincsenek otthon, az biztos! Volt egy srác is, akinek a családját megölték, valaki bement a házukba és jóformán kiirtotta a családot. Csak ez a fiú élte túl, de komoly sérülésekkel. Nagyon erős frontális tünetekkel és nem megfelelő családi támogatással.... Aztán volt egy autóbalesetes kisfiú is, aki szintén hemiplég. Úgyhogy igyekszem a sokkot leküzdve a gyógyításra koncentrálni, néha nagyon nehéz. 
Aztán ma egy másik üres pillanatban kipróbálhattam a balance trainert. Sőt, végigcsinálták nekem az állapotfelmérős programot. Egy kis pont mutatta  a testem egyensúlyi helyzetéből való kibillenését, ezt kellett egy korrdináta rendszerben megtartanom középen, aztán elkezdték alattam billegtetni a gépet (olyan mint otthon az ufo vagy a dynair) és így is stabilizálnom kellett az egyensúlyomat. Aztán voltak feladatok, amik a testsúly áthelyezést mérték, meg voltak adva területek, ahova el kellett jutattnom a képernyőn a kis fekete pontot. Azt pedig úgy tudtam mozgatni, ha valamerre elindítom a tesstömég középpontomat. Úgyhogy iszonyú érdekes volt és nagyon jó érzés kipróbálni. Nagyon jó kis balance és testtudat fejlesztés érhető el vele! Így abszolút tudom már, hogy milyen érzés a betegeknek! Irtó hasznos gép, otthonra is kéne. Pont arra gondoltam közben, hogy hányan írnak otthon egyensúly témában szakdogát és ez a gép milyen hasznos lenne az objektív paraméterek vizsgálatához... Dehát, nekünk nincs ilyen gépünk. Pedig tényleg nagyon jó lenne, bármilyen területen lehetne használni!
Aztán ebédszünetben átestem az első török kávé zaccból történő jósláson. A törökök szoktak jósolni a zaccból, ez nagyon jópofa dolog. Már tegnap megbeszéltük Sila-val, hogy ma jósol nekem. Nagyon tetszett. Rögtön meg is tanultam, hogy kell, aztán én is jósoltam neki! :D Irtóra röhögtünk, nagyon jópofa. Először is, megiszod a kávét, utána a csészének a tetejére teszed a tálcát (világos színű a praktikus, azon jobban látszódik), majd magad előtt körzöl párat a csészével (így lefedve), majd fejjel lefelé fordítod és lerakod. Így a csésze fejjel lefele pihen a tálcán. Aztán várni kell sokat, hogy kihűljön a zacc. Utána az első lépés, hogy kívánni kell. Felemeled a csészét és nézed, hogy a tálca rácuppant e a csészére és megtartja e levegőben, vagy nem. Ha igen, teljesül a kívánságod. (éljen, én nagyon nagyon jót kívántam, és nem esett le a tálca!!) Aztán meg nézni kell a zaccot, ahogyan megszáradt a csésze oldalán. Sila nagy szerelmet jósolt nekem. :D Mert magának nem jósolhat az ember, mert akkor nem fog bekövetkezni. Úgyhogy csodámra jártak, mert állítólag nagyon jól értek a török zaccból való jósláshoz. Már kaptam is felkéréseket. :D 
Aztán az egyik lány a kórházból (aki az évfolyamtársam) Gökce, nagyon aranyos lány, ő is beszél angolul. Csinált nekem instant innivalót, valami tipikus török cucc, de elfelejtettem a nevét, S-el kezdődik. Tök fincsi. Forró ital, olyasmi, mintha valamilyen tejes cuccot innál, de nem olyan fehér a színe. A miénk fahéjas ízesítésű volt. :) Olyan cuki volt Gökce, egyszer csak jött 2 pohárral és nekem adta az egyiket. :) Na, úgyhogy nagyon jól telnek a napok. Holnap pedig fogok kapni olyan kártyát, mint a dolgozóknak is van. Annyira menő, mert a többi évfolyamtársamnak nem lesz, csak nekem! :D Mert bejött ma valami főnök, akinek Ahmet bemutatott és mondták, hogy kell kapjak ilyen kártyát, mert nem tudok (még) törökül és a dolgozók ha akarnak tőlem valamit és nem tudunk kommunikálni, csak megmutatom a jelvényemet, hogy jönni külföld, beszélni nehezen török, lenni barát, nem ellenség. Úgyhogy lesz kártyám, nagyon várom!! Remélem haza is hozhatom majd emlékbe. :) Annyira várom, hogy rajtam legyen! Úgyhogy nagyon jó fej velem mindenki, irtó jól szórakozunk a munka mellett!
Várom a holnapi napot, jön vissza az a lány, akiről tegnap írtam. Remélem holnap is olyan szuperek lesznek az eredményei!