Ismét a rendes, dolgos, szorgos hétköznapok zajlanak. Megyek 10-re a loviba és maradok is 9-10ig. Visszük ki a lovakat szépen sorjában a megszokott módon. Sztalinka visszajött az istállóba. Ivartalanították. Most újra játszhatnak Yumurtával. :) És végre én is messziről meg tudom különböztetni őket, mert Sztalinkának most csupasz a pocija. 
Aztán hétvégén Tanya talált egy kiscicát, akit most a klub helységben nevelgetünk. Egy csávó fogta a kis baba cicát és kidobta a kukába Tanya szeme láttára. Mint egy szemetet. Annyira idióta emberek vannak. Tanya kikukázta szegényt, most nagyon boldog a kis világlátó. Még csak akkora, mint a tenyerem, de már megtanult egyedül enni, inni, használni a wc-jét és felmászni a hatalmas kanapéra, sőt már le is tud ugrani. Igazi kamikázénak tűnik, de igencsak talpraesett állat (hahaha). Lulunak hívjuk, de lehet, hogy fiú, akkor nyilván Luigi lesz. 
Szóval ezek történnek mostanában. 
Továbbra is jár hozzánk Juan Cortes és kis csapata, készülnek Ebru-val a török bajnokságra, ami a jövő hétvégén lesz Kemerben. 
Aztán Judithék már haza is mentek New Yorkba. Sajnos. Szomorú dolog miatt. De legalább együtt voltunk és egy picit láthatták Isztambult.

Mit is kívánhatna az ember a szabadnapjára, mint hogy szeretett rokonaival vacsorázzon. Mert nekünk mindegy, hogy Budapesten, New Yorkban vagy Isztambulban, a lényeg, hogy lássuk egymást és beszélgessünk. Ígyhát tegnap este együtt voltunk. Elmentünk vacsizni egy gyönyörű helyre, ahol 360 fokos panoráma vett minket körül a Kék mecsettől kezdve, a Hagia Sophián át a Galata toronyig és a Boszporuszig. Úgyhogy minden adott volt a számunkra, nekünk csak élvezni kellett az időt, amit egymással tölthettünk. Ki is számoltuk és utoljára 2010-ben találkoztunk. Hát az se tegnap volt, meg kell hagyni. 
Szóval nagyon jó volt látni Judithékat, semmit nem változott. Elegáns frizura, mosoly, lady bird-ös nyaklánc és a fényképezési ambíció. :)