Íme a Salep. Már írtam róla, csak akkor elfelejtettem a nevét. Ez volt az, amiből instant változatot ittunk Gökcével a kórházban. Iszonyúan finom, engem a forró fehér csokira emlékeztet az állaga, az íze pedig olyan isteni krémes, tejes-szerű, sűrű. Nagyon édes. Igazából…
A múlt heti állapotok tükrözésére... Az ebéd szünetben ezt lehetett látni az osztályunk ablakából :D A dolgozók és medikusok hócsatáztak.
Ezt a koronát, az egyik fizikós asszisztens, Esra kapta az egyik betegétől. Mindenki fotózkodott vele, nekem is felrakták a fejemre. Egész meglepődtem, milyen súlya van.
Végre alakul az idő. Tegnap még kicsit hűvös érzetet keltett az isztambuli est, de ma reggelre igazi szép tavaszi napsütés fogadott. A szombati nap pihenéssel, ügyintézéssel és némi tanulással telt. Továbbá takarítottam is (még mindig Hamupipőke style-ban). Aztán beszéltünk…
Reggel első dolgom volt, hogy az accu weather-t megkérdezzem az isztambuli időjárásról. Hmm, 3 fok, egész jó. Alakulunk. Kilépek a kapun: esik az eső. Na ne mááár. :( Úgyhogy - bár már nem havazik - az időjárás még mindig nem túl kegyes hozzánk. Az emberek az autójuk…
Ez is még a vasárnapi nézelődés emlékét őrzi. A Dolmabahce óratorony a Dolmabahce palota előtt található, nem a kertben, hanem a kerten kívül, a Boszporusz mentén. A torony (ahogy látszik) neo-barokk stílusban épült 1890-1895 között. II. Abdülhamid szultán megrendelésére.…
Ez még vasárnap készült, mikor Ermannal elmentünk várost nézni. Ez a libegő Macka és Taskisla között szállítja az utasokat. Kb 3 perc az út, szóval jó rövid, így nyitva kell tartani a szemet, mert van miben gyönyörködni utazás alatt. 1993-ban adták át a mindössze 2 kabinból…
A mai nap végre nem kellett órára kelni (nem mintha engem zavarna bármi féle hang effekt, ami a telefonomból árad, mint tudjuk...), úgyhogy rekord mennyiségű alvás után ideális fizikai és mentális állapotban indítottam el a napomat. Gondoltam, végre van egy kis időm, összerántom…
Minden behavazódott. És szörnyűűű. És olyan hangja van a szélnek, mintha egy boeing akarna leszállni a parkolóban... borzasztó. Azt nem is írtam, hogy a mai szuper napot még tetézte, hogy az erkély ajtón keresztül befolyt a hólé a szobába, mind a nappaliba, mind a hálóba.…
