És eljött az idő, az első kórházi gyakorlat napja. Hát igencsak megdöbbentő a kórház felszereltsége. Meg irgalmatlanul, szemtelenül óriási, kizárt, hogy bárhova is egyedül kószáljak benne (hacsak nem szórom el a morzsákat magam mögött, hogy visszataláljak). És lényegében…
nem is látszik a képen, de egész sok hó esett, néhol el is lehetett benne süllyedni. Ráadásul a csípős szél is fújta az ember képébe a jeges havat... fincsi.by the way, jobbra a lakásom, balra a busz pályaudvar(om)
Amikor Ermannal bementünk a Starbucksba a Taksimnál, épp egy ott dolgozó hozta ki ezt a cicát az ölében. Mi bementünk, beszélgettünk, majd látom, hogy visszajön a cica, elmegy a lábamnál, rám néz, csőő babi néni, majd tovább megy és összetekeredik alvó pózba. :)…
Az első igazi önálló napom. Túléltem. Sőt, nemcsak hogy túléltem, de megéltem, kiéltem minden pillanatát. Reggeli rutin után (iszonyú fura volt itt hagyni a lakást, olyan érzésem volt, mintha valamit itthon hagynék) irány a buszmegálló. Hmm, merre is kellene indulnom? (Tegnap…
