nem is látszik a képen, de egész sok hó esett, néhol el is lehetett benne süllyedni. Ráadásul a csípős szél is fújta az ember képébe a jeges havat... fincsi.by the way, jobbra a lakásom, balra a busz pályaudvar(om)
Amikor Ermannal bementünk a Starbucksba a Taksimnál, épp egy ott dolgozó hozta ki ezt a cicát az ölében. Mi bementünk, beszélgettünk, majd látom, hogy visszajön a cica, elmegy a lábamnál, rám néz, csőő babi néni, majd tovább megy és összetekeredik alvó pózba. :)…
Az első igazi önálló napom. Túléltem. Sőt, nemcsak hogy túléltem, de megéltem, kiéltem minden pillanatát. Reggeli rutin után (iszonyú fura volt itt hagyni a lakást, olyan érzésem volt, mintha valamit itthon hagynék) irány a buszmegálló. Hmm, merre is kellene indulnom? (Tegnap…
Azt mondta a tulaj bácsi, hogy vette nekem, nehogy fázzak. Azt is mondta, hogy ágyneműből a legjobb márkát vette. (legalábbis Erman így fordította) és vett még takarót, ha vendégeim érkeznének. :)
A mai nap a beköltözésről szólt. Kb délben meg is reggeliztünk, aztán Ermannal elindultunk átszelni a várost. Először csak Halic-ig mentünk (Unkapani), mert itt van az egyik campusom, holnap ide kell mennem, hogy felszálljak a shuttle-ra, ami elviszi majd a hallgatókat a kavacik…
