Eredetileg úgy volt, hogy Izmitbe megyünk egy új lóversenypálya megnyitó ünnepségére bemutatózni. De aztán jött a telefon, hogy inkább pénteken és a Topkapiban kéne megvalósítani a tervet. A lényeg, hogy para nuku, egészen időben szóltak, hisz addig még van 2 nap. Ha nem akkor szólnak, amikor már úton vagyunk, az Törökhonban jónak számít. :) Szóval csak nekem volt kicsit fura a hirtelen terv-váltás, másnak nem. Welcome to Turkey. Szóval pénteken reggel (ez itt 10 órát jelent, nem egy korán kelő népség) befontam Santoska sörényét és vártuk a sofőrt. Aztán full nyugiban elindultunk a palotába úgy, hogy csütörtök este Tanya nem tudta megvágni a zenéjét, mert vírusos lett a gépe. Szóval mentünk. Mi, a ló meg a zene. Izgulásról, idegeskedésről szó sincs, csak nekem fura kicsit, hogy a ló nem esett át nagytakarításon a show előtt és hogy végülis "ZENE NÉLKÜL MIT ÉREK ÉN"... Szóval mentünk, mentünk volna, ha nem lett volna dugó. De volt. De nem gond, mindenki full nyugodt. Csak nekem furcsa, hogy az eredeti terv szerint 11-re kellett volna odaérni a palotába, mi meg 11-kor indultunk csak el a lovardából. De már az első hónapban megtanultam az első török leckék egyikét: ha aggódsz valamin, nézz körül, lesd meg az arckifejezéseket és ha mindenki nyugis, neked se kell aggódni. Úgyhogy, mivel mindenki irtó nyugodt és laza volt, én is inkább élveztem az utat. öhm, dugót. 
Aztán megérkeztünk. A Gülhane park felől mentünk fel a palotába, gyorsan körülnéztünk. Újabb sokk: a hely, ahol a bemutató lesz egy lukacsos füves terület. Hmm, nem gond. Közben a zene dolog egészen megoldódni látszott: Tanya elintézte a hangmesterrel. Már elvesztettem a fonalat, de elküldtük a zenét facebookon a hangosítónak, aztán letöltötték aztán valahogy lett zene. A kertész nem volt naprakész, így a lukak a gyepen megmaradtak. De a legjobb az az ágyúgolyó volt, ami a platz közepén terült el. Nem a mértani közepén, hanem úgy a kb közepén. 
Szóval, már tudtuk a helyet, beállítottuk a zenét, találtunk Santoskának szép helyet, úgyhogy már csak várni kellett. Találkoztunk öltönyös fontos emberekkel, fülesbe sutyorgós szervezőkkel, fegyveres őrökkel, török basa nagy a hasa típusú bácsival, török rezesbandával, más lovakkal, valami híres török színésszel. 
Aztán legeltettük Santoskát, lepucoltuk, Tanya átöltözött a ruhájába, Santoskát befújtuk csillámpóni spray-el, Tanya-t is befújtuk csillámpóni spray-el, úgyhogy csillogot minden. Santos, Tanya, Selim, én, a fű, a kefe, a vödör, a ruha, a sofőr, a kamion, az egész palota, egész Isztambul, egész Törökország, talán még otthonra is jutott belőle.
Aztán eljött Tanya és Santos ideje és remekeltek. Gyönyörű volt az egész, Tanya ruhája, Santos, minden. Bár a terület kicsi volt és a fű sem volt ideális és az emberek is egyre közelebb mentek, azt kell mondanom Tanya kihozta a maximumot a lehetőségből. És szép volt. És a plebs úgyis csak ezt látja. És mellettem a bácsi bravo-zott, szóval gyanítom, hogy elnyerte a plebs tetszését a műsor.  :)