Péntek délutántól hétfőig. Rövid. Túl sok a látnivaló, túl kevés az idő. De azt hiszem a helyzetből kihoztuk a maximumot. Hála Isztambulnak, akárhova megy az ember, mindenhol van látnivaló. Különösen az óvárosnál. Négyzetméterenként van valami szépség. És nagyban segítette az életünket, hogy azóta beköltöztem a belvárosba. Így sikerült a péntek délutánba, estébe beletenni a Taksim teret, Istiklal Caddessi-t, a Galata tornyot, a Galata hidat, a Yenii Cami-t, Karaköyt, a gyönyörű vacsit az Aranyszarv öböl partján. A szombatot pedig bazározással, Hagia Sophiával, Kék mecsettel, Fűszerpiaccal és Ortaköyyel töltöttük ki. Majd este lementünk a közeli kávézóba és köveztünk. Vasárnap elmentünk Eminönübe, onnan hajóval át Üsküdarba, majd A Maiden towerbe a lélekvesztő hajóval, majd fel a Camlica hill-re, majd a Miniatürkbe. Aztán este megint lementünk kövezni. Szeretek kövezni. Szeretek gondolkozni. Szóval mozgalmas kis hétvége volt, rövid, de tömör. Klassz. :)
Aztán a slussz poén, hogy hétfőn a reptérre menő busznál elég sok ember volt és pont Petiék előtt akarták leállítani a felszállást. Aztán közöltem a bácsival, aki engedte fel a népet a buszra, hogy az anyánk már fent van a buszon, úgyhogy engedjen fel minket. :D Nagyon komoly volt. Azt hiszem alakul a törököm :D