Ma pedig igazán kemény nap volt. Selim elment Ankarába 3 napra, szóval az összes ugró lovat nekünk kellett mozgatni ma. Szerencsére a díjlovasok legalább jöttek ma, így nem hárult ránk még az is. Szóval Bellával kezdtem, már egész barátok lettünk, bízik bennem teljesen és én is határozottan merek tőle kérni dolgokat. Ma már segédszár nélkül lovagoltam. Bár komoly gondjai vannak a támaszkodás folyamatosságával, remélhetőleg jobb lesz. Beszéltük is Tanyaval, hogy meg kéne mutatni a ló fogorvosnak, ha majd jön. Meg hát állandóan a nyelve alá veszi a zablát. Úgyhogy holnap kerítek neki egy kisorrszíjat, hátha segít egy kicsit. Szerencséje, hogy ugró ló és nem díjló, akkor most nagy bajban lennénk. Meg ő is. Meg a nyelve is. Aztán Bella baba után Nashvill. Eszméletlen milyen kis lustafej. Bezzeg ha látja, hogy ugrani fogunk, hirtelen hogy fel tud ébredni. Mert ugye múltkor vele ugrottam. Akkor nem kellett hajkurászni... Ment magától. Ma csukott szemmel sétált alattam. Mondta Tanya, hogy azért ébresszem fel, mielőtt ügetni kezdek :D Aztán Nash után Lizaz, a kis szürke rakéta póni. Nem, amúgy nem póni, csak ilyen kis apróbb darab. Meg mozgásra olyan, mint egy póni, mert kis tüzes rakéta, megy, mint a golyó. Bár én már egészen le tudom rövidíteni, de akkor érzem, hogy nem boldog nagyon. Szóval óvatosan kell játszani vele az iramváltoztatásokkal. Kicsit engedem, hogy menjen, de aztán megkérem, hogy ő is tegyen a kedvemre és menjünk kicsit összeszedettebben, aztán megint engedek neki, aztán megint kérek tőle. Szépen fokozatosan és akkor mindenki boldog. Tanya is. Lizaz is. Én is. Ma egész jó kedvében volt a kis pónikám, sokszor akart a kedvembe járni és felajánlotta az összeszedett tempót. Kis okoska. A szürke rakéta után Aygir következett, egy iszonyú jó származású és nagyon elegáns szürke mén. Édes kis mackó, fogalma sincs róla, hogy mén. Úgy mászkálnak mellette a kancák, rájuk se hederít... Biztos még az igazira vár.... Aygir maci nagyon cuki. Őt is imádom. Rajta baromi jó érzés ülni, irtó kényelmes és tényleg nagyon elegáns. Vele ma a lenti pályán, a nagyon lovagoltam, mert fent éppen locsolt az automata locsoló rendszer. Szóval lementem a nagy pályára Aygirral. Oda, ahol a hétvégén a verseny volt. A hatalmas lelátók alatt lovagoltam. Nagyon hangulatos volt. Aztán a mackó után Cyber gengszter következett. Najó, nem is volt annyira gengszter, csak egy kicsit az elején hülyére vett. Sehogy se bírtam keretbe lovagolni, úgy ment alattam, mint egy zsiráf. És mint tudjuk, a díjlovas legnagyobb rémálma, ha nem tudja keretbe lovagolni a lovat. :D Mondtam Tanyanak, hogy kérje meg a fiúkat, hogy hozzanak egy segédszárat, mert ez így nem túl pózer. Aztán mondta, hogy áá, nem, legyek vele kemény, határozottabb, erősen tartsam össze. Na akkor összeszedtem magam a kis gengszter Cyber-en és 1 kör után sikerült összetartanom. De a karom azért éreztem rendesen... Aztán rájöttem, hogy Cyber előtt Bella meg Lizaz alkatához voltam szokva, ez az 2 hajszálon támaszkodós érzéshez. Szóval nem számítottam a 20 kilós Cyber támaszkodásra. De aztán sikerült. És nagyon klafa volt. És végül Clooney, az 5 éves rosszaság. Annyira rafinált, eszméletlen. Először úgy kezd ügetni, mint egy pörgettyű, azt se tudja, merre induljon melyik lábával és hogy akkor végül is hány lába is van, azt már nem is tudja követni... Igazi flegma. Aztán úgy döntött, hogy átmegy csillagvizsgálóba és megnézi milyen az ég. Konkrétan vízszintes volt a feje a talajjal. Huhh, gondoltam magamból, na ebből hogy varázsolok keretbe állatot? De mondta Tanya, hogy ne is törődjek a trükkjeivel, ha csillagot vizsgál, akkor kérjem, hogy vizsgáljon még csillagot egészen addig, amíg rá nem jön, hogy ez így mégse kényelmes. És utána, miután rájött, hogy a lovak mégsem szeretnek csillagot vizsgálni, felajánlotta a támaszkodást és utána többé-kevésbé sikerült is kereteben maradnia. Aztán Tanya edzést tartott. Mert George Clooney a drága, fogalma se volt róla, hogy hány lába van és melyiket melyik után kéne pakolászni az előre haladáshoz. Aztán beállt Tanya a nagy kör közepébe és elkezdett magyarázni dolgokat meg lentről segíteni ostorral. Na akkor betojtam picit. Általában félek picit, amikor lentről segítik a lovat, mert sose tudom, mikor mit akarnak csinálni az ostorral és nem tudok felkészülni arra, ha a ló esetleg bakol vagy megindul. Tanya rögtön kiszúrta (asszem van érzéke az ilyenekhez), hogy sasolok, de mondta, hogy ne féljek. És utána olyan jól kezdett el dolgozni a kis bestia, végre egyensúlyba került, elkezdte magát hordani és végre odafigyelt arra, amit csinálunk. Na, a kis Clooneyn aztán nagyon elfáradtam. Az ügetése nem valami kényelmes és Tanya csak tanügetni engedett, de nagyon jó volt. Egy két instrukció közbe beszúrta a "don't fall" parancsot, amit meg is fogadtam. :D Volt egy-két bakolászás és mérgelődés, de összességében nem volt semmi vészes. Nem ijesztett meg a kis George Clooney. Viszont Joe kutya megijesztette Clooneyt. Mert Joe bácsi, aki amúgy már alig hall és tiszta ősz a pofija, azért egy macskát el kellett kergetnie. És George Clooney meg megijedt és visszapördült, de utána rögtön meg is nyugodott, nem volt semmi. Amúgy Joe nagyon különleges kutya. Amikor Tanya idekerült kb 7 éve, Joe bácsi egy kis odúban élt láncon és mindenki nagyon félt tőle, mert nagyon vad volt és harapós. Aztán Tanya bement hozzá csomó kajával és vele nem volt haragos. Aztán barátok lettek és Joe bácsi mindenhova követte Tanyat. Szóval Joe mára már egy szebb életet élhet. Ígértem neki egy cheesburgert a mekiből, mármint Joe bácsinak, de a környékemen még nem találtam mekit, úgyhogy majd veszek neki valami más finomságot. De Joe bácsi a mai napig megharapja azokat, akik nem a mi klubbunkban lovagolnak. Szóval a hétvégén a verseny alatt is meg kellett kötni, hogy nehogy valakit megharapjon. Meg a gyerekeket se szereti sajna. Túl gyorsak, hirtelenek neki. Biztosan bántották korában. Én szeretem Joet nagyon, nagyon finom illata van, hasonlít Bercus illatára, úgyhogy én folyton ölelgetem. 
Tanya kutyája pedig Ciko, akit úgy kell ejteni, hogy csikó. :D Tök cuki. Na ő aztán nagyon komoly fejeket tud vágni. Azt szereti, aki eteti. Dehát szegénykém már így is pufi. BTW Joe bácsi is ducika. De Ciko úgy meg tud sértődni dolgokon. Ha pl rászól Tanya, akkor is megsértődik, elvonul és leül neki háttal. És visszanéz rá, hogy "ezt akartad"? :D Annyira vicces. 
El is határoztam, hogy holnap kiviszem a fényképezőmet és csinálok pár képet a kis cukikról. :)