Csütörtök, április 30. Utolsó erasmusos napja Evelynnek, úgyhogy megünnepeltük Evcsit, a szép időt, az erasmusos létet, A Prince Islend-et, Büyükadát, a legnagyobb szigetet a Prince Island szigetcsoportból, a kerékpározás örömét, a selfizés mókáját, az izmainkat, a az emelkedőn teljes erőből pedálozást és hát nagyon jól sikerült mindez. Szóval, együtt voltak a magyarok. Evelyn, Raszika, Zita und én. Ez a nap az egyik legjobb volt ittlétem alatt. Annyira sokat nevettünk, hogy azt el se lehet képzelni. Kicsit késésben indultunk el reggel és aggódtunk, hogy nem fogjuk elérni a hajót, úgyhogy eléggé siettünk és ahogy futottunk az utcán, hogy elérjük a villamost, Evelyn akkorát esett, mint egy ház, igazából nem ment el az útból egy csávó és irtóra összeütköztek, de Evelyn akkorát zakózott, mint egy ház. Evelynre rá Raszika, borultak, mint a dominó. :D Ezt leírva nem biztos, hogy vicces, de nekünk ott és akkor nagyon az volt. Szerencsére komolyabb sérülések nélkül sikerült megúszni a dolgot, bár Evcsi tenyerébe belement egy kis kavics, Raszika meg ráesett a térdére. Mondjuk neki az fájt is kicsit egész nap a bicajozás közben. Szóval egy szuper napot töltöttünk együtt. 
És szeretnék majd még menni a szigetre, mert nagyon szép és irtó jó körbebringázni.
Mondjuk sajnos az út elmegy az "istálló" mellett is, ami eléggé elszomorító. Koszos, büdös istálló a szerencsétlen lovaknak, akik egész nap húzzák a kocsit. De én első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem akarok lovas kocsikázni, az istálló látványa csak megerősített a döntésemben. Ezt leszámítva csoda az a hely, tényleg.