Kedd reggel gondoltam egy merészet és magamhoz vettem a lovas cuccom. Arra gondoltam, hátha úgy alakulnak a dolgok, hogy kijutok lovazni. És úgy alakult. Mert Sila fél napos volt, reggel bevitt a beteghez (ahhoz az egyhez, ami jut fejenként...), aztán végeztünk is. Úgyhogy délben kiszabadultam és irány Maslak, a lovarda. :) Iszonyú jó volt megint. Ültem Uvz-on, nagyon jól dolgozott, kicsit félt, mert még mindig építik a kerítéseket és kukucskált kifelé, de aztán megnyugodott. Szóval jól ment nagyon, gyakoroltam vele minden félét. Szeretek rajta ülni. Aztán mondta Tanya, hogy üljek fel Santosra, jó lenne, ha bemelegíteném neki, utána felül rá. Végül elhúzódtak a dolgai, úgyhogy Santoson is vagy fél órát ültem, vagy többet is, nem tudom. És most már sokkal sokkal jobb volt, szerintem már egész jól összetartottam. Nem is erőlködtem úgy, mint első alkalommal, megéreztem valamit a szárral kapcsolatban, meg az üléssel kapcsolatban. Szóval azt is nagyon nagyon élveztem. Santos nagyon jól képzett ló és olyan szépen magasan csinálja az ugrásváltást. Még a minden egyrében is úgy. Annyira édes. És a világ végéről is lehet hallani, ahogyan csörtet. Édes mackó. És gyönyörű. Aztán ültem Poligráfon, meg kellett Tanyanak néznie, hogy tisztán megy e, úgyhogy ügettem vele 2 kört. Aztán még ültem egy ugró lovon, aaa, annyira cuki volt. Őt hackamore-al lovagoltam. Azt hiszem most lovagoltam először hackamore-al. De tök jó volt, kényelmes is meg minden. Mondták, hogy fárasszam le rendesen, úgyhogy dolgoztam vele egy ideig. Nagyon aranyos volt ő is. Aztán csomót beszélgettünk Tanyaval, nagyon mókás. Imádom, ahogy beszél. Mintha oroszul beszélne :D Tök jó fej. És elhangzott valami, ami nagyon jól esett. Öhm, több is. Az egyik az volt, hogy mesélt egy lányról, aki szintén erasmuson volt, az Istanbul Technical Universityn tanult, ami pont ott van a lovarda mellett és jött lovagolni Tanyahoz. Úgy segített neki, ahogy most én. És mesélte Tanya, hogy nagyon jó volt, amikor a lány itt volt, mert pont olyan lovasra volt szüksége, puha kéz, kedves a lovakhoz és így hozzátette, hogy pont olyan, mint te. :) Ez volt az egyik. A másik meg, hogy beszélgettünk a versenyzésről meg a kinti rendszerről. Hogy nagyon nem olyan, mint nálunk és ha valakinek már van ülése, akkor már nyert ügye van, meg hogy a bírók nem valami szakszerűek időnként. Pl 7-8 pontot adnak egy passzban menő lónak meg ilyenek. Mert Poligráfnak is ez a gyengesége. A lépése. És tök mindegy, mert így is mindent megnyer vele Tanya. :) Mert van ülése. Aztán mesélt Tanya a tanítványairól, illetve hát én is látom, hogy milyenek, mert már kezdem őket megismerni. Aztán mesélte, hogy Santos lovasa az egyik versenyen, ami ráadásul CDNI verseny volt, verseny előtti nap elment húsvétot ünnepelni és azon a versenyen indult először zenés kűrrel (egy CDNI-n :D) Csupa külföldi bíróval, nem ilyen török bírókkal, szóval viszonylag komoly verseny volt. De Muratnak, a lovasnak még csak zenéje se volt, szóval elkérte Tanyaét. Mondta neki Tanya, hogy azért ez nem annyira ennyi és majd lovagol valamit, itt komolyan néznek mindent, koreográfiát, művészeti elemet..stb. Mondta Murat, hogy aah, oké Tanya, bízd rám, megoldom, majd meglátod, jó lesz, ne izgulj. Hát, mondta Tanya, hogy hát oké. :D Aztán ebből az lett, hogy Murat elindult élete első zenés kűrjével Tanya zenéjével egy CDNI nagy versenyen egy improvizált lovaglással. Amikor váltás volt a zenében, ő is váltott, ha elfáradt ment egy átló nyújtott lépést, ha még mindig fáradt volt, ment még egyet. Majd váltott a zene, elkezdett vágtázni, csinált ezt-azt. Majd vége lett a zenének, de Muratnak még voltak kötelező elemei, amiket nem mutatott még be, úgyhogy ő még folytatta a lovaglást zene nélkül :D Kerekedtek a bírók szemei, azt se tudták, hogy reagálják le a helyzetet, ilyet még nem tapasztaltak. Azt hitte Tanya, hogy kitépi a haját, azt mondta, annyira szégyellte magát, el akart tűnni a földről :D Szegény. Szóval hát ilyenek itt a lovasok. Aztán beszéltünk a magyar vonatkozásról és mondtam ugye, hogy ááh, nálunk ilyenek nincsenek meg meséltem Gyula bácsi szemrezzenéssel történő verseny előtti bemelegítő technikájáról meg hogy mennyire szoktam izgulni és hogy mindenki azon viccelődik velem, hogy 3-4 órán át készítgetem a lovacskámat meg magamat a start előtt, meg ilyenek. És akkor azt mondta a Tanya, hogy szeretné, ha indulnék egy-két versenyen idekint, hogy helyretegye az önbizalmamat. Merthogy úgyis mindent megnyernék idekint és hiszi, hogy ha megszerezném ezt a kinti rutint, ezt a nem izgulós versenyzést, akkor tudnék belőle valamennyit hazavinni és nyugodtabban tudnék versenyezni. És megesküdött, hogy ha lesz egy szabad lova, akkor alám rakja egy-két versenyre. Hát ez valami iszonyú jól esett. Már csak a feltételezés is. És én is azt érzem, hogy bárcsak. Hiányzik a versenyzés. De mindentől függetlenül az, hogy ezt mondta Tanya irtó jól esett. Még akkor is, ha nem egy túl reális elképzelés. Akkor is jól esett. Beszélgettünk nagyon sokat így az egész lovazásról, versenyzésről, mesélte, hogy őt mennyiszer elküldték még gyerekkorában, szemébe mondták, hogy tehetségtelen, menjen sakkozni és sose lesz jövője a lovakkal. És ő ebben a tudatban nőtt fel és el is hitte magáról, hogy béna, hogy nem lesz jövője a lovakkal, de akkor is imádott lovagolni, úgyhogy lovagolt. De minden nap végighallgatta, hogy tehetségtelen és inkább sakkozzon... És igazából éveken át úgy lovagolt, hogy senki semmit nem mondott neki, hogy mit csináljon. Néha ráugattak, hogy hátrébb a vállakat, és ennyi. Nem kapott normális edzést, semmit. Csak ment, mert szerette a lovakat. Aztán junior korában végül kapott egy jó lovat, meg akkortájt a családja jól állt anyagilag, így megengedhették a lovat és Tanya elkerült egy edzőhöz és elkezdett szárnyalni. mert rohadtul nem volt tehetségtelen, csak senki nem foglalkozott vele korábban. És évekig úgy lovagolt, abban a tudatban (még akkor is, amikor elkezdett nagy versenyeken helyezéseket szerezni), hogy ő csak úgy itt van, de ő tehetségtelen, de azért megpróbálja. Aztán maga mögött hagyta a múltat végre, kezdte felfogni, hogy jó eredményeket szerez, akkor mégse lehet annyira béna és szépen lassan maga mögött hagyta azt a belénevelet hitet, hogy tehetségtelen. És akkor elkezdett szárnyalni. Aztán kijött Törökországba és az első pár évben hahotázott a versenyeket nézve. Annyira komolytalannak, kabarénak tűnt neki. És tényleg az. Ezt állítja. Úgyhogy szeretné, ha indulnék pár versenyen, hogy rutinná váljon bennem az az érzés, hogy magabiztosan lovagolok a négyszögbe. Sokat beszélgettünk és úgy érzem, nem csak úgy edzi az embereket, hanem igyekszik emberként és partnerként is odafigyelni rájuk. És úgy kompletten kezelni őket. Na, szóval Tanya jó fej.
Aztán lovi után még találkoztam Ahmettal Taksimon, beszélgettünk kicsit, aztán jó későn értem haza.... mert egy másik univerzumban bérelek lakást...áááá
Aztán ma reggel mentem a busszal munkába és az egyik körforgalomnál belénk jött egy autó. Amúgy is annyira nyomik itt a körforgalmak. Tökre nem is értem, hogy most kinek van elsőbbsége. Mert a kresz szerint (legalább is nálunk) annak, aki már bent van. Hát itt nem. Itt több szabály van: annak van elsőbbsége, aki hangosabban dudál, akinek erősebb az autója vagy aki fürgén bepofátlankodik. Szóval mentünk a körforgalomban, mikor az egyik behajtóból belénk szállt egy kocsi. Minden bizonnyal ő volt a hibás, mert nekünk volt erősebb kocsink... 
Senki se sérült meg. De azért hihetetlen, hogy nem egész 3 hónapja vagyok itt és ez a második busz balesetem... 
Aztán kellett kis idő, hogy visszaálljon a szívfrekvenciám a normálisra. Egész délelőtt semmit nem csináltunk a kórházban, délután volt egy beteg, aztán annyi. Jöhettünk is haza. 
Holnap meg már itt lesznek apuék :)