9-kor gyülekeztünk az ötödiken, de a bázisunk még mindig a robotic department. Ez tök jó, mert így minden reggel tudok köszönni az "első barátaimnak" az osztályon. Sőt, még régi betegekkel is összefutok, ami szintén nagyon jó. Azzal a lánnyal is, akiről már írtam. Hétfőn, szerdán és pénteken jár, szerdán 2-re jön, rögtön az ebéd szünet után, így ilyenkor mindig van időm lemenni köszönni neki. Nagyon szokott örülni, mindig előadom az új török mondataimat. Annyira aranyos, a családja is. Mindig örülünk egymásnak. Bár a lány nem tud beszélni, akkor is ki tudja fejezni örömét. Ez olyan jó. Szóval jó, hogy azért visszajárunk a robotos osztályra. Ja igen, szóval ott a bázis. Aztán felmentünk az 5-re az ortopra. De ma nem jött Kaniye, mert a szülei itt vannak Isztambulban (ezt írtam) és így ő ma elkéredzkedett. De nem jött Elio és Didem se sajnos. De jött Meryem, Tugce, Selen, Yasemine és Mustafa, meg egy másik lány, akinek nem tudom sajnos a nevét. Mustafa, ez nem az a Mustafa, akinek szülinapja volt. Ő egy dolgozó. Ez a Mustafa meg a csoporttársam. Szóval én valamiért biztos voltam benne, hogy Mustafa nem beszél angolul. Erre már vagy fél órája együtt vagyunk (vártuk, hogy elkezdődjön a gyakorlatunk), mikor megszólal angolul. Nézek, mondom, miiicsoooda?? De beszélni angol? Wow. Tudnám, minek titkolta ennyire. Ahh, de úgy örültem. Rögtön be is osztottuk magunkat párba. Mert ugye Kaniye nem jött, Meryem meg lement "clinic"-re, ami azt jelenti, hogy a doki mellett kell dolgozni. Ez az, amit mi kedden csináltunk. Úgyhogy Mustafa maradt tolmácsnak. De iszonyú pozitívan csalódtam benne. Nagyon figyelmes és kedves a betegekkel és velem is az volt. Mindent lefordított nekem. Nagyon jó volt vele dolgozni. A legtöbb betegünk térd TEP-es. De volt egy csigolya töréses is, neki 0-ás tibialis anteriorja volt. De járt. Úgy, ahogy, de járt. Úgyhogy őt megsétáltattuk. Volt egy néni, akit az unokája operált meg a kórházban. Merthogy az unokája itt doki és adott a nagyinak egy térd protézist. Nem is tudom, hogy ez helyes e. Hogy családtagot kezelt. Mintha nálunk ezt nem annyira szeretnék. Vagy ez csak a Vészhelyzetből rémlik? Áh, nem tudom. Volt egy néni, szintén térd protézises, ő rögtön meghívott hozzájuk, hogy aludjak náluk. Annyira cuki volt. Ő mindenáron menni akart. Úgy dolgozott, mindent megcsinált, amit mondtunk neki. De mindig azt kérdezgette, hogy mikor lehet sétálni. Aztán épp vele dolgoztunk, mikor betoppant a keddi doki. Akinél kedden voltunk. Annyira jó volt látni. Ő is rögtön mondta, hogy: áh, itt van Kriszti Magyarországból. Aztán mondta a néni, akit kezeltük, hogy: Hát, tudom én! Kriszti Magyarországról. :D Annyira vicces. Mindenki megjegyez magának így. Jobb, ha vigyázok :) Aztán tettünk fel CPM-et térdre. Mustafa tudta, hogy kell beállítani. Úgyhogy ma több minden volt. Élveztem, klassz volt. Volt mit csinálni. Aztán egyszer bementünk Mustafaval az egyik beteghez, akit meg kellett sétáltatnunk, már rajtunk volt a kesztyű, mikor bementünk a kórterembe, de a beteg épp a mosdóban volt, mondta a hozzátartozó, hogy épp kiment a mosdóba a beteg. Úgyhogy Mustafa és én kimentünk a szobából és nem vettük le a kesztyűt, mert nem nyúltunk semmihez. Ott álltunk az ajtóban és vártunk. Merthogy kesztyűs kézzel tilos mászkálni a folyosón az infekció elkerülése miatt. Felvesz, amikor bemész, levesz, amikor kijössz. Na, és mi nem vettük le és még 5 perc múlva, amikor benéztünk a szobába és még mindig mosdóban volt a beteg, akkor nem vártunk tovább (gondoltuk, majd később visszajövünk) és akkor levettük a kesztyűnket és kidobtuk a piros kukába, ahova kell. De nem fertőtlenítettük le a kezünket a fertőtlenítő szerrel (hisz igazából nem is nyúltunk beteghez, meg semmi). Aztán rögtön ott termett valami nő, hogy mi nem fertőtlenítettük le a kezünket és legyünk szívesek odafigyelni a higiéniás szabályokra és az infekció kontrollra. Nem leszidva lettünk, meg nem is rosszból és nem is csúnyán mondta, csak azért egy kicsit megilletődtem. Végül is neki is igaza van, ő csak annyit látott a  kamerában, hogy levettük a kesztyűt és nem fertőtlenítettünk. Merthogy minden be van kamerázva és így egyrészt védve vagyunk mi is, másrészt a kórház is. De nekünk is igazunk volt, mert végül is, beteghez nem is értünk. De mindegy. Azért azt hiszem, mégis csak nekik volt igazuk. Jobb félni, mint megijedni. Na mindegy, a lényeg, hogy azt hiszem soha többé nem fogom elfelejteni, hogy fertőtlenítsek. És szerintem Mustafa se. Azért ha egy kicsit rossz májú akarok lenni, akkor halkan megjegyzem, hogy a CPM gépet pl már nem fertőtlenítik 2 beteg közt, se a járókeretet. Azért abban azt hiszem több lehetőség adódik infekció terjesztés terén, de sebaj. 
Aztán ebédnél összefutottam A Lányokkal, a magyar dietesekkel. Evcsi, Dia, Zsófi. És összefutottam a 3 olasz erasmusos orvostanhallgatóval is. Róluk még nem is írtam. Zsófiék vették fel velük a kapcsolatot, mert Kevser Mercan létrehozott egy google csoportot, ahova a fiúkat is felvette. Lorenzo, Andrea, Francesco. nagyon jó fejek, Lorenzo úgy beszél angolul, mintha olaszul beszélne. Pont avval a hangsúlyozással. Annyira vicces. Megpróbáltunk olaszul társalogni, de abszolút kudarcba fulladtam. És ez nagyon fáj. :D Előbb jutottak eszembe a török kifejezések. Pedig azért egy időben intenzíven foglalkoztam az olasszal. El is határoztam, hogy felelevenítem. Aztán a lányoknak menniük kellett, elvileg bevitték őket endoszkópiára (de király nekik, már!!!), úgyhogy a fiúk és én lementünk teázni. Andrea meghívott minket. Tök jó fej. Beszélgettünk, nevettünk, nagyon nagyon jó fejek.
Fevzi Can a robotic department "főtitkára", akit nagyon kedvelek, felmondott. Már mondta egy ideje, hogy fel fog mondani, mert talált jobb állást, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hirtelen. Tökre sajnálom, mert nagyon kedveltem őt, de sebaj, attól még tarthatjuk a kapcsolatot. Különben is ígértem neki ajándékot, ha folyékonyan beszélget velem angolul. És elég sokat javult az angolja, úgyhogy érik neki a meglepi. :)
Rüya még mindig beteg, nem érzi jól magát, de jár dolgozni. Ahmet jobban érzi magát, már nincs láza. Esra meg még mindig szabin van a foga miatt. Szegény. 
Ma megkérdeztem Zerrint, (illetve megkértem Meryemet, hogy fordítson nekem), hogy esetleg a keddi napomat elcserélhetném a szombatra, hogy ledolgozom, csak más nap, hogy a keddet még anyáékkal tölthessem. Fél napig fogalmaztam magamban a kérdést, mire rászántam magam, hogy megkérdezem. Erre kiderült, hogy nem is kell bepótolni. Két napot lehet hiányozni. Huu, na ez volt a nap híre. Én a magyar rendszerhez vagyok szokva: hiányzás csak kihalás alapon. :D Szóval tök jó. 
Elvileg lehet, hogy holnap megyünk műtőbe. Jó lenne. Szeretnék a mi dokink műtétjén referálni, de igazából mindegy. Nem is tudom, hogy mit szeretnék látni. Bármi érdekel. TEP, rotátor köpeny varrás, minden jöhet. 
Ja, ma megint voltam a könyvtárban, irtó jó az a könyv. Meg találtam egy jó kis traumatológia könyvet is, azt is olvasgattam, csak nagyon sok volt benne a betű, nekem meg nagyon elfáradt a szemem. :D
Holnap jönnek anyáék. :)