Megint elnyerve az aranyérmet az érkezéssel kapcsolatban, kényelmes átöltözés és rohanás mentes tempóban mentem fel az ötödikre. Ott találtam Zerrin-t, a supervisior-omat. Mondta, hogy várjam meg Kaniye-t és mehetünk le a műtőbe. Mikor befutott a csapat és Kaniye is, mi ketten lementünk a -1-re, a műtő szintjére. Sajnos azonban nem jutottunk beljebb, mert valahogy nem volt elég váltóruha és összefutottunk egy mérges doktornővel, aki nem tudott átöltözni és bemenni a műtétjét elkezdeni, mert nem volt váltóruha az öltözőben... Hát igen, én is mérges lennék. Nyilván ez nem a mi hibánk volt és számunkra is egy kellemetlen helyzetet teremtett, a doki néni mégis velünk volt ingerült. Nyilván. Úgyhogy jobbnak láttuk ha visszamegyünk Zerrin-hez és tanácsot kérünk. (mondjuk egy kicsit szervezetlen volt az egész, tökre ránk bízták, hogy menjünk le és intézzük el, hogy bemegyünk a dokikhoz a műtőbe). Aztán kiderült, hogy ez a doki néni általában ilyen és nem a legkedvesebb, de végül így ma lecsúsztunk a műtőről. Nem vagyok elkeseredve, ami késik, nem múlik. :) Majd megyünk valamikor máskor. De úgy all in all az ortop gyakorlat egy picit kevésbé szervezett, mint a neuro. Zerrin kicsit szét van esve ilyen téren. Mondjuk az is igaz, hogy egy emberként felel vagy 8unkért. Ami nem lehet egyszerű. Úgyhogy a műtő helyett az osztályon voltunk, de délelőtt csak egy beteget láttunk, semmit nem csináltunk. Így borult Zerrin terve, hogy ki mit csinál, ezért csúsztak az ügyek és ezért nem tudtunk mi semmit se csinálni sajnos. De sebaj, Meryem, Kaniye és én nagyon jól elvoltunk. Végre megismerkedtem a könyvtárral. A 8-on van. (a +8-on, nem a minuszon). Igazából a 9-en, mert a 8-ról még fel kell lépcsőzni egy emeletet. A könyvtár viszonylag kicsi, de legalább nyugodt, csendes és van könyv. Úgyis ez a legfontosabb. Még angolul is vannak könyvek. Találtam is magamnak egy über vastag anatómia könyvet, csodálkoztam is, hogy mit tudnak ennyit rizsázni az anatómián. Egy femurnak Törökországban is ugyanannyi képlete kell, hogy legyen, mint nálunk. Aztán belelapoztam, tele van iszonyú jó képpel és némi traumatológiai infókat is tartalmaz. Így érdekesebbé teszi a tanulást és könnyebb megjegyezni a dolgokat. Úgyhogy az lett az új Bibliám, szűk egy óra alatt sikerült feldolgoznom belőle 4 oldalt. De majd jobban fogok haladni, ha túlteszem magam az első rácsodálkozáson. Úgyhogy a semmittevés helyett felmentünk a könyvtárba. Most már tudom, hova kell menni tanulgatni. Tök jó. 
Délután 3-ig volt szünetünk, utána pedig kb 2 beteget láttunk és vége is volt a napnak. Mindekettő térd TEP, az egyik post op 1. nap, a másik 2. nap. Úgyhogy túl sok mindent nem csináltam. Konkrétan semmit, nem nyúltam beteghez, de nem baj, ma az elméleti tudásomat gyarapítottam. Ledöbbenek néha, mennyi mindent felejtettem. És tök durva, az otthoniaknak a héten le kell adniuk a szakdogát. OMG!
 Ebédszünetben gyakoroltam a ragozást Ahmettel és Sila-val. Ahmet jobban van kicsit. Esra (bölcsesség fog) nem jött ma dolgozni. Szegény. De amúgy Rüya is beteg lett, ő a recepción dolgozik. Mármint nem a kórház recepcióján, hanem a robotic department saját recepcióján. Merthogy ilyen is van ám. Állítólag ő reggel annyira rosszul volt, hogy lement a sürgősségire és kapott valamit intravénásan. Ahmet szerint jobban volt, de mikor én láttam délután megint nagyon rosszul volt. Ez a láz és minden ízület fájdalommal járó kórság.. Elég szörnyű lehet. 
Még nem is írtam az egyik gépről, ami a robotos osztályon van és tök hasznos. Ez egy csigolya dekompressziós készülék. Ráadnak az emberre egy pár hevedert, rá kell feküdni az ágyra, ügyesen el kell helyezni a beteget rajta és a hevedereket hozzá kell kapcsolni a géphez, aminek van 2 állványa, az egyik a beteg lábánál, a másik a fejénél. És ha mindent beállítottunk a gépen, akkor az szépen elkezdni "húzni" a beteget attól függően, hogy melyik gerinc szakaszon akarja eltávolítani a csigolyákat egymástól. Magyarán szólva gerincsérv kezelésére alkalmas, többek között. Nyaki trakciót is képes kifejteni, ha valakinek nyaki szakaszon van problémája. Szóval egy nagyon jó kis gép. Egy kezelés minimum 15 alkalomból áll. Gondoltam is apára, mennyivel jobb lenne neki egy ilyen gép a denevér pad helyett...
Ma tök fincsi ebéd volt, csak volt benne 2 szempilla... Amúgy jó a menza. Tényleg. Csak néha több mindent kap az ember, mint amire vágyik. A salátákkal még mindig nem vagyok kibékülve, pedig az a kedvencem!!! Öhm, volt a kedvencem. 
Amúgy relatív sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen nyelvet beszélünk Magyarországon. Tök fura, hogy ezt nem tudják. Rám még mindig úgy tekintenek néha, mintha a jövőből érkeztem volna. Ma például az egész osztály a kiradírozható tollamat szemlélte. Igencsak nagy sikert aratott. Ahmet még nem is hallott ilyenről, Didem viszont már igen. Ültünk a cafeteriában és elrontottam a ragozást, gyorsan kiradíroztam a tollam, erre Ahmet: "Add csak ide egy kicsit". Odaadom, nézi, akarja nyomkodni, mint a rotringot, de nem jön ki ceruzahegy meg semmi. :D Annyira vicces volt. Oké, tényleg sok dologban mi járunk előrébb, de sok más dologban viszont ők. Például a parkok építésében. Hihetetlen. Pont azért, mert rengeteget építkeznek és pusztítják a zöld területeket, igyekeznek mindenhova parkot telepíteni. A legtöbb parkban van szabadtéri edző eszközök is. Meg az autópálya szélén lévő domboldalt is beültetik, füvesítenek, virágokat ültetnek. Nagyon szépségesen néznek ki. Sportoló emberi alakokban ültetnek virágot. Vagy kiírják virágokból a városrészt. 
Pénteken jönnek anyuék, terveznek kell nekik programot. Előre bocsájtom, le fog esni a lábuk nap végére. Rengeteg mindent akarok megmutatni nekik! Olyan jó lesz. És a LAKÁSOMban fognak lakni. :)))