A mai nap végre nem kellett órára kelni (nem mintha engem zavarna bármi féle hang effekt, ami a telefonomból árad, mint tudjuk...), úgyhogy rekord mennyiségű alvás után ideális fizikai és mentális állapotban indítottam el a napomat. Gondoltam, végre van egy kis időm, összerántom a lakást. Úgyhogy nekiálltam takarítani, amiből az lett, hogy porszívóztam és nem tudtam felmosni, mert ugyan van felmosó vödröm, meg olyan kicsavaróm rá, hogy ne tocsogjon a felmosó fej, de nincs a lakásomban felmosó. Hát ez meg hogy van már, kérem?? Úgyhogy Hamupipőkét játszottam és fogtam egy darab sárga törlőrongyot és vödör vizet és térdre ereszkedve végignyaltam a lakást a tenyér mérető "felmosómmal"... Úgyhogy holnap legalább tudni fogom az okát a prepatelláris fájdalmamnak és az esetleges bursitisnek. Úgyhogy szólni fogok Ermannak, hogy szóljon a tulajnak, hogy szóljon a feleségének, hogy szóljon a kisboltban, hogy szóltam, kellene egy felmosó. 
Ezután elmentem bevásárolni a kis boltba, ahol olyan állapotok fogadtak, hogy csak pislogtam. Konkrétan az emberek kifosztották a boltot. Már az gyanús volt, hogy rekord mennyiségű ember jött velem szembe az utcán 'SOK'-os szatyorral, tudtam, hogy mind a kis boltból jönnek. Na de ennyien? Úgyhogy érdekes látvány fogadott. A kenyeres pult például full üres volt (ez legyen a legnagyobb baj), de más polcok is igencsak megfogyatkoztak. Aztán hazacsúszkáltam az emberek léptei által tükörsimára koptatott hó-járdán. Mert hát 2 választása van az embernek, vagy megy a tokáig süllyedő latyakban, vagy fejleszti az egyensúlyát a járdának titulált jégpályán. Én kalandvágyóként mindkettő tapasztalatban részesítettem magamat. Ennek eredményeként a csizmám megint a radiátoron kötött ki. Cipős szekrény? Minek az? 
Ez után olvastam kicsit Törökországról, néztem a BBC-t és olvasgattam az útikönyveimet. Gondoltam, ha már van egy kis időm, előveszem az angolt. Mivel ehhez az erasmus úthoz kaptunk egy online angol nyelvi kurzust. Azt senki nem tudja, hogy kötelező e vagy választható, de hát ha már van, akkor használjuk ki. Oké, nézzük az első leckét. Hallgatás utáni fill the gaps típusú feladat. Play. "A" Nézem, mi?? Következő. "D" Naneee, most komolyan az abc-t kell beírogatni? Hmm, ezt inkább ugorjuk. Nézegettem a további leckéket, találtam egy: "What solutions do you see to transport difficulties to cites?" Na, ez legalább aktuális, hát legyen ez. És meglepetésemre nagyon hasznos és jól kialakított kis program fogadott a leckén belül, igazán megérte időt áldozni rá. Úgyhogy kidolgoztam ezt a leckét, kijegyzeteltem a szavakat, megoldottam a feladatokat és el is határoztam, hogy ahogy időm engedi, megcsinálom a többit is, mert hasznos. Aztán foglalkoztam kicsit a törökkel is, igazán kéne vele haladnom. Keresek török tanárt, de jobb lenne, ha valaki pl a kórházból segítene. Majd megkérdezem holnap (mert holnap elvileg már nem lesz snow holiday). Amúgy ma már nem esett a hó, tiszta idő volt, bár hideg, de csapadék mentes. Ez így megfelelne számomra. És a latyak azt jelenti, hogy a hó olvad. Ezaz pajtás, csak így tovább. Azért a kocsik még mindig nehezen felismerhetők a hóbuckák alatt. A lakók családi programját ma a gyerekek hó iránti vágyakozásából adódó szánkózás és a felnőttek hó iránt érzett bosszúságából adódó autó kiásás képezte.