Nehezen keltem fel. Elfáradtam egy kicsit...
Olyan szinten leszek tengeribeteg a buszon, hogy az döbbenet. Nem tudom, mit építettek bele ezekbe a járgányokba, de amikor átmegyünk egy fekvőrendőrön, szabályosan úgy érzem magam, mintha bungee-jumpingoznék. Nagyon durva, liftezik a gyomrom, teljesen szabadesés érzés... Már megszoktam az otthoni zöttyenéseket és át kell állnom a szabadeséshez. Komolyan, olyan, mintha olyan levegős-kiegyenlítős-hupla-tompítós cuccal lenne felszerelve a busz, mint a Xenophon kamion. Úgyhogy hálálkodtam ma rendesen, hogy nem itthon reggeliztem. Hihetetlen, tényleg. Mellesleg a buszsofőrök nem szívbajosak . Járó motorral, kulccsal mindenestül ott hagyják a buszt, míg kávéznak. :D Akár egyedül is elmehetnék dolgozni. Olyan lenne, mintha limuzinnal érkeznék. :) Kezdem felvenni a közlekedési morált. Nem baj, ha a busz elindult már a megállóból, csak intsd le és megáll neked. Amúgy a törökök tök úgy hapciznak, mint én. (Nyugi, én társaságban nem gyakorlom ezt a tüsszentési formát). 
Egyre jobban kijövök a munkatársaimmal meg az évfolyamtársaimmal. Nagyon jó fej mindenki. A mai nap a csuklóm kattogásáról szólt és a bicepszeim betonkeménységéről. Pedig most nem is vagyok formában... 
Amióta megérkeztem számtalanszor találkoztam a kérdéssel: "Mégis mi vett rá, hogy Törökországba jöjj? Már nem volt más választásod?" Hát, de. Próbáltam kitérni a kérdés elől és hablatyoltam kicsit a történelmi és kulturális tudásvágyamról, amit csak Isztambul tud kielégíteni. Igyekeztem nem rosszabb fényben feltüntetni Magyarországot annál, mint amilyen. Csak Ahmetnek említettem, hogy igazából azért vagyok itt, mert több mindent (mást, és gyakran modernebbet) láthatok, mint otthon valaha. Úgyhogy hihetetlen, de szerintem ők azt hiszik, hogy Magyarországon olyan jó helyzetben van az egészségügy, hogy aki onnan máshova megy, csak gagyibbat láthat. Nem nagyon volt kedvem felvilágosítani őket, csak finoman jeleztem, hogy ami itt van az azért nagyon jó, nagyon modern, nagyon felszerelt és nagyon tanulságos számomra. 
Ma jött a lány, aki szerdán is volt. Sajnos ma nem történt csoda. Hát igen, neurológiai kórkép, ergo nem lineáris a javulás. Sajnos. Ma kevésbé volt jó állapotban, sajnos a spasmusa annyira erős volt, hogy párszor a gép is leállt és biztonsági megerősítést kért, hogy folytassa e a "jártatást" ekkora ellenállással szemben. Azt hiszem ezt egy kicsit magamra vettem és személyes kudarcként éltem meg. Tudom, hogy butaság, csak annyira akartam, hogy ma is olyan jól menjen neki. De aztán gondolkoztam és rájöttem, hogy most ebből még többet tanultam. Szakmailag is meg magánéletileg is. És végül is azért vagyok itt, hogy tanuljak. :) 
Aztán voltak ma is ismerős arcok (főleg azok) meg egy-két új arc is. Már engem is, mint régi ismerősként üdvözölnek a betegek. Örülnek, amikor törökül beszélek velük. És én is. Ma volt egy hydrochephal hemiplég, akinél gastrocnemius stretchinget, quadriceps és iliopsoas erősítést végeztünk, posturális stabilitást növeltünk...stb. Volt a meniscusos is, minden nap jön, egyre jobban hajlik a térde és alakul a quadrija is. Volt megint a frontális tünetes hemiplég néni, aki ma nem Lokomat-ra jött, hanem, mint "exercise patient" érkezett. Nála subluxált váll (állítólag congenitális), bal oldali gyengeség, egyensúly zavar áll fenn. Nehéz vele a frontális miatt, nehezen kooperál, nem motivált, de nagyon jól elszórakozik, és így mi is. :) Oda kell rá figyelni, mert ha a járógyakorlatoknál elege lesz, fogja a keretet és azzal együtt hanyatt vágja magát. Szerencsére könnyen korrigálható. Kérdeztétek a frontális tünetet meg a hemipléget (amúgy bocsi, ha nagyon szakszavas, csak közben félig-meddig magamnak is írom, hogy később emlékezzek, mert majd le kell adnom pár report-ot a gyakorlatról). A hemiplég az, amit írtatok, az egyik oldala le van bénulva. Ha az agyi folyamat a bal agyféltekében zajlott, akkor a jobb oldala van lebénulva, és fordítva. A frontális tünetről dióhéjban annyit, hogy az agyban a frontális lebeny (többek között) a személyiségjegyekért felel. Tehát olyan vagy, amilyen a frontális lebenyed. Ha a frontális lebeny sérül, akkor megváltozhat a személyiséget, befolyásolja az intelligenciát. Például a beteg közömbös vagy épp kritikátlan lesz, jellemző az érzelmi instabilitás, gondolkodás zavara, értelmi funkciók csökkenése. De nyilván ahány beteg, annyi féle tünet. Pl az OORI-ban otthon volt egy betegünk Regivel, aki állandóan szexuálisan túlfűtött volt. Nem tehetett róla, nem akart rosszat, csak frontális tünetei előtérbe kerültek. Itt is van jó pár frontális beteg. Pl ez a néni, akiről írtam szokott csúnyákat mondani a dolgozókra, ha épp nincs kedve valamihez. Ma én voltam az áldozat, mert mondták neki, hogy én is segítek neki, külföldről érkeztem hozzá, erre rám kiabált, hogy KIT ÉRDEKEL?? De ő se rosszból mondja, egyébként ő egy nagyon jó kis beteg, szeretem. Meg vannak még ilyenek. Tegnap egy kislány kiabált rám, mert útban voltam. Ez előfordul és ők nem agresszívak, úgyhogy tökre rendben van. Ez csak egy tünet. Ezeket úgy érzem, elég jól tudom kezelni. Tudom, hogy nem a személyem ellen szól és mondjuk csak a felét értem annak, ahogy szid, úgyhogy engem aztán nem zavar. :D Mondjuk ezen az osztályon máshogy kezelik a frontális tünetet, mint pl nálunk otthon. Otthon nagyjából ignoráljuk az ilyet, vagy annyit mondunk, hogy ahha, jó, akkor most nézze a lábát, folytassuk tovább, vagy valami ilyesmi. Itt együtt szórakoznak a beteggel. Mármint szabad velük nevetni. Sajnos nem tudom teljes mértékben megítélni a helyzetet, de szerintem itt az van, hogy kikacagják magukat (mind a beteg, mind a terapeuta), majd folytatják. Nyilván ha valami nagyon csúnyát mondana, akkor lehet, hogy máshogy kezelnék a helyzetet, de az ilyen kisebb frontális tünetek kacajt csempésznek az osztály komoly teendői mellé.
Ma voltam bent a legtovább, nagyjából 5kor szabadultam (persze megint én érkeztem elsőnek), de nem is bánom, mert volt mit néznem és egyre több dologba tudok tevékenyen beszállni. A mai elismerést a Lokomat gép 100%-ban önálló saját kezű beállításával értem el. Ahmet leellenőrizte és rám néz: Ahh, well done. :)
Nagyon kezdem megszeretni az osztályt. 
Ma Ahmet felvitt aktív osztályra. Iszonyúan modern és gyönyörű minden. Panorámás kórtermek, 1 ágy/kórterem, tágas, világos, tiszta és rendezett minden. Egyszerűen álomba illő.
Akartam is írni, hogy a betegeknek az ebédet külön ebédkiosztó ember adja. Ez már alapból tök jó, hogy nem az ápolók feladata, hanem van erre külön ember. De az, hogy ez az ember fehér ingben és csokornyakkendőben kínálja a betegnek az ételt, na az az, ami nem semmi. Elegánsan, igényesen, fehér ing, fekete nadrág, fekete kötény, csokornyakkendő. Mondtam én, hogy ez a klinika egy Hillton.
Ma megkaptam a kártyácskámat, a medipolos címeremet, a medipolos kártyatartómat. Büszkén lebegek a fehér köpenyben a medipolos címeremmel, a kártyácskámmal, a medipolos kártyatartómmal és a lemoshatatlan vigyorgó fejemmel. :) 
Holnap Ahmettel megyünk városnézni, délelőtt pedig felavatom a konyhácskámat. Remélem az idő kegyes lesz.