Na, most már teljes mértékben ismerem az isztambuli telefonregisztrálás menetét. Először is rablás fényes nappal, másodszor is meg egy igencsak nyakatekert és - számunkra - idétlennek tűnő procedúra. Először is, el kell menni az útlevéllel és a telefon IMEI számával egy adóhivatalba. Ott ki kell perkálni 133,5 lírát. Erről kapunk egy papírkát, hogy befizettük a külföldi telefonra az adót. Ezzel a papírral el kell ballagni a vodafone-ba (vagy oda, ahonnan vette az ember a SIM kártyát) és még ott is fizetni kell a regisztrálásért. Mert ők regisztrálják be a telefont a török SIM-el. Ezt csak akkor csinálják meg, ha az adóhivatalban már kifizetted a kifizetni valót... Szóval itt még lehúznak az emberről 50 lírát. Ja és nagyon fontos! Nem szabad megkérni senkit, hogy vegyen neked SIM kártyát, mert a SIM kártyának a te neveden kell lennie... Úgyhogy triplán szívtam, mert nekem anno Erman vette. Ebből következik, hogy nekem nem tudták azzal a SIM-el beregisztrálni a telefonomat, szóval kellett vennem egy új SIM kártyát. Úgyhogy igencsak többe került ez az egész, mint amire számítottunk... És nem is minden üzletben tudják megcsinálni a regisztrációt... Érdemes turisták által preferált környéken érdeklődnünk..  Úgyhogy bosszúságok árán, de végre kész van a telefon regisztrálási mizéria. 

Ma elkezdődött az ortopédia gyakorlat. Elsőként érkeztem, így reggel megleshettem egy Codman féle ingagyakorlat betanítását rotátor köpeny szakadásos betegnél. A supervisior-om nagyon cuki, de ugye, ahogy írtam is, nem beszél angolul. :) Az egyik csoporttársam, Kaniye felajánlotta, hogy segít. Úgyhogy vele voltunk ma kettesben beosztva. Nagyon aranyos lány. Most készül egy angol vizsgára, hogy felvételt nyerjen Ankarába egy neves egyetemre mester képzésre. Úgyhogy jó is, ha gyakorol, én is próbálok neki segíteni, mert szegény nem nagyon használta a nyelvet ez előtt. Aztán egész nap egy orvossal voltunk. Jöttek a betegek a rendelésére és néztük, ahogy vizsgálja őket, meg próbáltunk elemezni radiológiai felvételeket. Volt mindenféle beteg, térdes, meniscus, LCA szakadás, meniscus post op, low back pain, OP, aztán volt egy srác, akinek egy üvegdarab volt a tenyerében. De már egy ideje ott lehet, mert a bemeneti seb már begyógyult. De most olyan helyre vándorolt az üvegdarab a tenyerében, hogy piszkálja az egyik flexor ínt, úgyhogy kikapják neki local anestéziában. Nem tudom, hogy hogy lehet idáig eljutni, de ezek szerint eddig azzal az üvegdarabbal a kezében éldegélt. Aztán volt boka sérült is, azt hittem szalag téma lesz, de kiderült, hogy membrana interossea szakadása van. még nem is hallottam ilyenről. Amúgy jó fej a doki, beszél is angolul, ha éppen akar. De inkább hagyja gyakorolni Kaniye-t. Ezen kívül volt scoli, calcaneo valgus, most veszem észre, mennyi beteg volt. Szóval jó volt, érdekes, kevésbé volt fárasztó, voltak üres járatok is, de összességében nagyon hasznos os érdekes nap volt. Még csokit is kaptunk a doktor bácsitól, mert nem sírtunk :D A sírós gyerekeknek meg színes kiemelőfilcet adott, de tőlük vissza is kérte. Tőlünk nem, bibibii. :D Holnap is a dokival leszünk, holnap megyünk vele a műtőbe. Állítólag egész délelőtt a műtőben leszünk. A doki szeret kérdezősködni, úgyhogy érdemes lenne tanulni, mert nagyon sokat felejtettem már az anatómiából sajna... Aztán ha holnap is kérdezget a műtőasztal mellett, akkor nem árt, ha az ember tud is válaszolni. Úgyhogy megyek tanulni, hogy ne égjek nagyot. De mellékesen jegyzem meg, hogy nincs megszégyenítés, nincs de hülye vagy, hogy ezt se tudod, buta hallgató, hanem megint csak partnerként vagyunk kezelve és inkább a motivációval akarják elérni, hogy elővegye a hallgató a jegyzetet. Úgyhogy megint csak van valami, amit jól csinálnak. Mert bizony előveszem a jegyzetemet :) 
Az idő nem túl szép, borús és hűvös is van és még az eső is szemerkél. És Ahmet beteg lett. Láza is van. Nem úgy beteg, ahogy én voltam, hanem igazán beteg. Tökre sajnálom. Meg Esra-t is, az egyik fizio asszisztens lányt. Neki meg pocok pofija lett, mert asszem kiszedték a bölcsességfogát. De elég durva volt, szerintem utána ő haza is ment. Rettegett fogászat... 
Remélem mindenki hamar meggyógyul. Amúgy Kaniye szülei épp most vannak nála látogatóban. Ő nagyon sok km-re lakik Isztambultól. Ha haza akar menni, akkor repülővel kell mennie. (ennyit értettem) Nem tudom pontosan hova valósi, de nála most vannak a szülei, nálam meg a hétvégén lesznek :))))