újabb hét vette kezdetét

"lent és fent"

És akkor az úgy volt, hogy a hétvégén sikeresen rájöttem 2 hét ortopédia gyakorlat után, hogy igazából nekem nem is kellett volna semmiféle ortopédia gyakorlatot csinálnom. (aztán rájöttem, hogy de, mégis, de ezt majd később). Úgyhogy beizzítottam Ahmetet, hogy szervezzünk valamit, had kezdjem el a többi gyakorlatomat, pl ICU, trauma, reuma...stb. Úgyhogy újból elküldtem a listát, a teljesítendő gyakorlataimról. Továbbítva lett a felsőbb tanács számára. Mert nagyon fontos ám a papírmunka. Mindenről. "De nekem nincs nyomtatóm, nem tudom kinyomtatni". "Nem baj, hozzad". "De nem fog hivatalosnak tűnni és sima papírom sincs".  "Nem baj, hozzad. Holnapra." "Akkor az úgy jó, ha kitépek egy lapot a vonalas füzetemből és ráírom a szükséges gyakorlatokat?" "Hozzad."  Úgyhogy vittem a nem hivatalos papíromat a szükséges gyakorlatokról. Persze rájöttem, hogy nem tudom a sima kézírásommal leírni, mert azt itt nem olvassák. :D Úgy írnak, mint az amerikaik. Úgyhogy én is így írtam. Hogy el tudják olvasni. A nem hivatalos papíromat. Elolvasták. Rögtön kihúzták a felét, hogy ezeket nem tudják biztosítani. Aztán rájöttek, hogy mégis, de aztán belátták, hogy mégsem, de végül úgy döntöttek igen, de aztán rávágták, hogy nem, de az utolsó szavuk a biztató "majd megpróbáljuk" volt. Úgyhogy majd meglátjuk. Csak azt nem értem, hogy az onkológiát például miért nem tudják biztosítani? Végül is csak 10 háztömbnyi az onko klinikájuk. Biztos én már nem férek be. De pedig én beférek!! Úgyis el lesz intézve, Ahmet nem hagyná annyiban. Na meg én sem!! 
Szóval a tegnapi nap konkrétan semmit nem csináltam, ezt a mizériát próbáltuk intézni. Jól fel is húztam magam az egészen. De mára már sokkal tisztábban látom a dolgokat. És már azt is tudom, hogy milyen érvekkel és ötletekkel fogok tudni előállni. 
Ma pedig igazán klassz kis nap volt. Bár úgy mentem be, hogy felkészültem a legrosszabbra, azért jó volt, hogy a reggeli napsütés kimosta a fejemből a bosszankodást. Úgyhogy full relaxban érkeztem meg. Ja, még előző este kiderült (megkérdeztem Katkát), hogy mégis kell 2 hét ortop gyakorlat. Úgyhogy pláne megnyugodtam. Aztán ma reggel szembesítettek, hogy nincs külön trauma osztály. A trauma az ortoppal van együt. Ja, mondom, köszi, na erre nem gondoltam. Úgyhogy nyugodtan folytathatok mindent, mint eddig. Ezért volt a nagy hajcihő. Úgyhogy ost 2 hétig nyugi van, majd utána kell megint kitalálni a hogyan továbbot. Illetve utána elvileg Sila-val leszek, ő vezetei az ICU-t, a cardiot és a pulmot. Szóval most egyenlőre úgy néz ki, hogy minden sínen van. Meg lehet nyugodni. Úgyhogy ezek után ma nagyon motiváltan kezdtem dolgozni. Túl sok beteget ma se láttam mondjuk, de azért nem volt rossz. (és nem lehet mindig annyi betegem, mint Nazimmal). De láttam egy rotator cuff beteget. Zerrin igyekezett megértetni vele a codman gyakorlat lényegét. Az a tapasztalatom, hogy az emberek elég nehezen értik meg, hogy mit is kéne csinálni. Pedig nagyon jó kis gyakorlat. De ez a mi feladatunk, hogy érthetően és PRECÍZEN tanítsuk meg a betegeinknek a gyakorlatokat. Aztán láttunk egy közlekedési balesetest nagyon nagyon csúnya decu-val. Ki is akadtam, hogy hogy fajulhatott idáig... Gyanítom, hogy az ICUn nem sok mobilizálásban és pozicionálásban volt része... Ott passzív kimozgatás volt, csak Zerrin csinálta, mi néztük. Aztán volt egy kislány, akinek szinte az egész teste megégett egy háztűzben. Nála próbáltunk némi kontraktúrát oldani, de azt kell mondanom, hogy a kezelésünk nem volt hatásos. Sajnos a fájdalom és a félelem miatt nem tudtuk kivitelezni a megfelelő stretchinget. De legalább sétált kicsit és 3x kacagott is. Az is nagyon jótékony tud lenni. Ja és ha ő az én betegem lenne, nem mennék be hozzá fehér köpenyben. Elég erős FK szindrómája van. Érthetően... 
Szóval a mai nap jó volt, élveztem. 
Amúgy tegnap Sila felvitt az egyik betegéhez. Guillian Barre. Áldom a Sorsom, hogy otthon már találkoztam GB-s beteggel. Így legalább képben voltam a dolgot illetően. A beteg egész jó állapotban volt, bár egészen az arcáig felment az érintettség. Úgyhogy nervus phrenicus érintettsége is volt, ami miatt légzési elégtelen, ami miatt a clearence romlott, ezért mellkas fiziot kapott. És ez király volt, mert Sila megengedte, hogy én is kezeljem. Váladék mobilizáltunk és köhögtettünk. Klassz volt.
Úgyhogy az a helyzet, hogy már rájöttem, hogy nem kell várni a betegekre. Mondani kell, hogy épp nincs dolgom, mehetek e veled a betegedhez. Úgyis megengedi mindenki. Ma Nazimmal akartam volna menni addig, amíg Zerrin nem mondja, hogy hova menjünk. De kiderült, hogy valami meetingjük volt a gyógytornászoknak, így Nazimnak is. Meg Zerrinnek is. Úgyhogy tényleg várni kellet. 
Jobb is, ha előveszem a tankönyveket, mert muszáj ismételnem. :))