Egy kép még a múlt hétről. Bár csak 4 napot voltak itt, még mindig furcsa, hogy elmentek. Csak ma raktam el az ágyneműt, mostam ki a törölközőket...stb. Nem mondanám, hogy magányos vagyok, vagy ilyesmi, csak eljött az első pillanat, amikor többet gondolok az otthoni dolgokra, mint az itteniekre. Lehet, a családi látogatás véget érte erősítette fel bennem ezt az érzést. De nem tudom. Annyira vártam őket és olyan jó volt velük (kivéve a rohadt sok buszozást és metrózást) és aztán kedden elmentek én meg mentem szerdán dolgozni. Kaniye is ugyan ezt szenvedte meg szerdán. Mondta is, hogy felkelt reggel és sehol se voltak a szülei. Hát igen, nekem is ez volt. Aztán lehet, hogy semmi köze az egészhez a családi látogatás, csupán eltelt másfél hónap és kezdem felfogni, hogy hol vagyok és mit csinálok. De továbbra is nagyon jól érzem magam, nem erről van szó, csak most úgy igazán vágyom Bercire, az agilityre, Makrora, az edzésekre, a terepre...stb. Lehet az is közre játszott, hogy a lányok múlt héten Ausztriában versenyeztek és ezen a héten pedig az első magyar verseny is lezajlott. Az ember látja a fényképeket, eredményeket és valahogy szorongatja az érzés, hogy kimaradt valamiből. De mellette meg itt van nekem az a sok élmény és tapasztalat, amiből viszont ők maradtak ki. (bibibiii). Szóval azt hiszem eljött egy pillanat, amin túl kell lendülnöm, így igyekszem elfoglalni magam teendőkkel. A hétvége nyugodtan telt, nem tudtunk Ahmet-el találkozni, mert most eljár egy manuálterápiás kurzusra, ami hétvégente van. Ma épp felső végtag tape-elést tanultak. Majd lehet megkérem, hogy csináljon valami a vállammal, amúgy is érdekel. Ja, mellesleg otthon is volt tape tanfolyam, sokan meg is szerezték a papírt róla. (újabb dolog, amiből kimaradtam). De a lényeg, hogy megrázom magam és nem ezzel foglalkozom, hanem azzal a sok csodával, ami itt vesz körül. Ma például már a nap is sütött, bár meglehetősen erős szél társult hozzá...De azért csak haladunk már a tavasz felé végre. 
Amúgy arról még nem is írtam, hogy amikor anyuékkal elmentünk a fűszer piacra, hirtelen minden sötétségbe borult. Elment az áram. Full sötét volt az egész piacon. Aztán gyújtottak gyertyát, mások a modern technológiát hívták segítségül (telefon vaku), úgyhogy volt lehetőség a biztonságos menekülésre. Ja, és a piac melletti wc-ben (ami 1 líra) nem volt víz az áramszünet miatt, úgyhogy visszakértem a líránkat. A fellépésem még mindig elég jó, úgy tűnik, mert visszakaptuk a pénzt. :)