Szombat délelőtt összerántottam a lakást. Akik ismerték az otthoni szobámat, jogosan gondolhatnák azt, hogy itt is fetrengek a szennyes ruhámban és utat kell vágni a cuccaim között, ha el akarok jutni az ágyamhoz. "Fájó szívvel elégtelen" jár minden eképpen gondolkodó honfitársamnak. Ugyanis az isztambuli Kriszti olyan rendet tart a lakásban, hogy néha még ő maga is meglepődik magán. Na, szóval takarítottam, mert igényeltem. Szükségem volt rá. (Papó kedvéért). Mindennek meg van a saját helye és nagyon furcsa volt, hogy Ahmet ledobta a földre a zokniját. :D De ne rohanjuk ennyire előre...
Takarítás után beugrottam a városba (röpke 2 óra alatt elértem a célom... Welcome to Istanbul), mert Borka és Reni a hétvégét Isztambulban töltötték. Ők a Semmelweis-es évfolyamtársaim, akik Pamukkale-ban vannak Erasmuson. A hétvégére átrepültek Isztambulba várost nézni. A török barátaikkal voltak, akik lóti-futiban megmutattak nekik mindent, amit csak lehetett a városban. Szegények azt se tudták, hol vannak, hol voltak és hová fognak még menni :D Szóval velük találkoztam Ortaköyben. Ott voltak a barátaik is. Nem sokat beszélnek angolul, de (ahogy ezt eddig is tapasztaltam) őket se zavarta. Mondták, mondták. :D Néha beledobtak egy egy ismerősnek csengő angol szót. De jó fejek voltak nagyon. Beültünk egy helyre, ettünk kumpirt. Meg kell jegyezni, most már van összehasonlítási alapom, tényleg Ortaköyben kapható a legfincsibb kumpir. Mire kettőt pislogtam már a srácok ki is fizettek mindent és mentünk is tovább. A török vendégszeretet végtelen. Nade, én idegen vagyok számukra... Nem számít. Szóval tök jó fejek voltak és sajnáltam, hogy nem tudtam több időt velük tölteni, de Ortaköy után ők még Taksim felé vették az irányt, én meg megbeszéltem Ahmettel, hogy elzúzunk shoppingolni. :D Ugyanis a múlt héten Ahmet és még jó páran a kórházból elmentek focizni és azóta mondogatja Ahmet, hogy szeretne rendszeresen sportolni újra. Aztán mondtam neki, hogy van itt egy teniszpálya a lakásom mögött és nagyon vágyok már valami mozgásra én is. Úgyhogy elmentünk a Decathlonba és vett magának egy teniszütőt meg labdát. Most már csak az én ütőmre kell várni (meg a labdáimra) és mehetünk. Tök ingyen van, csak el kell kérni a lakat kulcsát az irodában és milyenk a pálya. Szó szerint. Szóval van teniszpartnerem. Jupiijéé. Majd kérek a kórházban 2 bitangpusztulatosan erős fáslit a két bitangpusztulatosan instabil térdemre és úgy fogunk teniszezni, mint Steffi Graf. :) Már várom. Csak előbb meg kell tanítanom valahogy Ahmetet teniszezni, mert elmondása alapján a Decathlonban fogott először ütőt a kezében.
Aztán vett magának egy utcai cipőt, én meg vettem magamnak a H&M-ben pár holmit, köztük színházba menős ruhát, mert nagyon szeretnék színházba meg klasszikus koncertre menni, csak nem volt hozzá ruhám. De most már van. Úgyhogy most már csak az akciós jegyekre kell várnom. 
Aztán, mivel Alinak vendégei voltak este, akikre Ahmet annyira nem volt kíváncsi (egy lakásban laknak), felajánlottam, hogy aludjon nálam. Múlt héten úgyis én aludtam náluk. Úgyhogy eljöttünk hozzánk. Persze addigra már nem volt busz, úgyhogy a metrótól sétáltunk. De alig bírtam menni, annyira röhögtünk mindenfélén. Annyit röhögünk, hogy az valami elképesztő. Konkrétan folytak a könnyeim tőle és nem tudtam járni. Aztán itthon még filmet akartunk nézni, de nem találtuk meg a kiválasztott filmünket angol nyelven ANGOL FELIRATTAL. Hihetetlen. Magyarul is meg törökül is megtaláltuk, de international language angolul no... Úgyhogy skippoltuk a filmezést, meg már amúgy is elmúlt 1 óra addigra. Kinyitottuk Ahmetnek a kanapét. Összeszámoltam, hogy szerintem ha az összes kanapémat kinyitom, akkor 7 vendéget tudok elszállásolni. Lehet, hogy egy kicsit hering feelingben, de hivatalosan 7 vendég. Ez olyan, mint amikor kiírják a buszon, hogy hány ülőhely van és hány állóhely. Ott se a kényelmet veszik első szempontnak. Szóval nálam is elfér 7 vendég. Ha úgy vesszük több is, mert egész vastagak a szőnyegeim is... :D Viszont ágyneműm nincsen. Van egy vastag pokrócom, megy valami takarófélém, de majd megkérem anyuékat, hogy hozzanak ki lepedőt meg valami elszállásolásra alkalmas huzatot vagy valamit.
Aztán reggelre Ahmet bal szeméből eltűnt a kontaktlencse. Neki olyan van, amit nem kell kivenni alváskor. De reggelre eltűnt a bal... Sehol sem találtuk, se a kanapén, se a földön. Abban se voltunk biztosak, hogy kiesett e, vagy csak elcsúszott. De a szemében sem találtuk... Minden bizonnyal elnyelte a föld. Mert itt nincs sehol. El akartunk volna menni egy török reggelizőbe, de túl későn keltünk fel. Úgyhogy Ahmet kitalálta, hogy főz reggelit. Így hát elmentünk a közértbe venni pár hozzávalót és csinált nekünk reggelit. Traditional török reggelit. Az a neve, hogy menemen. Olyasmit, mint a mi rántottánk, de nem a tojáson van a hangsúly, hanem a zöldségeken és a paradicsomszószon, amit friss paradicsomból kell kinyerni. Isteni volt. Meg már Ermanéknál is ettem egyszer egy olyan édes krémes valamit, amit kenyérre kennek, csak nem tudtam mi a neve. Most már tudom: Pekmez. Úgy van, hogy össze kell keverni a Pekmezt a Tahinnal és így kapunk egy nutellára emlékeztető édes krémet, amit a kenyára lehet kenni és nagyon fincsi. Nekem a Tahin kicsit a mogyoróvajra emlékeztetett, de aztán a Pekmezzel összekeverve már nem. A Pekmezt régen orvosságnak használták, mint a salepet. Mondtam is Ahmetnek, hogy náluk minden fincsi dolgot orvosságnak használtak. :)  Aztán elmentünk kicsit barangolni a városba, majd ettünk egy olyan helyen, ahonnan az egész Isztambult be lehetett látni, irtó szép volt. Aztán hirtelen elment az áram, így majdnem gyertyafényes vacsoránk lett, de addigra mi már lényegében végeztünk :D Később ittunk salep-et meg Boza-t. Ez utóbbi szintén nagyon fincsi dolog. Állagra inkább híg puding, mint folyadék. Kapunk hozzá kiskanalat is és ez is orvosság. :) Immunrendszer serkentő, tele van vitaminnal, állítólag még a kolera ellen is jó. :D majd töltök fel képet. 
Úgyhogy jó kis hétvége volt ez is. Most megyek még befejezem a házimat, holnap megyek Ázsiába meg a telefon regisztrálást elintézni. Aztán holnap Ermanéknál alszok, kedden onnan megyek dolgozni. :)