Ma ismét elaludtam. De megint csak sikerült időben beérnem. Igen, ismét elsőként érkezve és még nekem kellett várnom a többiekre. :D Szóval 9-re mentem fel az osztályra, majd utánam megérkezett Elio, a madagaszkári csoporttársam. A többiek ma nem jöttek, szóval csak ketten voltunk Nazim-nak. Elio nagyon jó fej, majd csinálok vele selfiet. Egy szót se beszél angolul. 5 éve érkezett Törökországba, nyilván már tökéletesen beszél törökül, minden bizonnyal az angolra csak ezért nem maradt energiája :D Vagy mert nagyon is be akart illeszkedni a törökök közé, és ehhez hozzájárul az, hogy ne tudjon angolul :D Aztán elkezdődött a nap, mentünk Nazimmal, mentünk ismerős betegekhez, meg újakhoz is. Már kora reggel pedzegette, hogy mehetnénk akár egyedül is a betegekhez, de udvariasan visszautasítottam a lehetőséget és igényt tartottam a felügyeletére. Nem éreztem magamat biztosnak és még mindig izgultam egy kicsit, hogy mindent jól csináljak. Aztán gyakoroltunk minden félét, sok dolog ma már jobban is ment, mint tegnap. (egyébként a legtöbb dolgot a transzport klinikai gyakorlatomból és az OORI-s gyakorlatomból profitálok egyenlőre) Aztán a sokadik beteg után ismét felhozta ezt az "adnék neked saját beteget" témát és hozzátette, hogy ne legyek kishitű meg bízzak magamban...stb. Úgyhogy végül belementem és elvállaltam 1 beteget, rögtön lett belőle 3 :D Úgyhogy nyertem magamnak 3 saját beteget. És tökre élveztem, nagyon jó volt, nem is voltam bizonytalan, tudtam, mit akarok csinálni, mondtam is Nazimnak, hogy máskor is szeretnék saját beteget :D De valószínűleg e kijelentésem nélkül is megnyertem őket magamnak a hétre. Meg az a jó, hogy Nazim kérdezget is tőlem, pl ma mentünk egy új beteghez és nem olvastuk el a dokumentációs lapját, anélkül akartuk megvizsgálni, hogy bármit is tudnánk róla. És Nazim megmutatta, hogy hogy kell gondolkodni, meg kell vizsgálni, hogy mit tud a beteg, mely izomcsoportok működnek, melyek estek ki vagy gyengültek és ebből lehet következtetni a sérülés magasságára. Mármint, hogy mely csigolyák közt kilépő ideg sérült. Nagyon kéne tanulnom, meg ismételnem ezeket... 
A legviccesebb az volt ma, amikor a török gyógytornász, a madagaszkári hallgató és a magyar cserediák elment megkezelni egy líbiai beteget :D Hát ezen szétröhögtem magam. Annyira vicces helyzet volt.
Amúgy nagyon sok a líbiai beteg. A Medipolnak szerződése van Líbiával, így ellátjuk a líbiai sérülteket. A polgárháború miatt iszonyú sok a lőtt beteg. Ma például kezeltünk egy 20 éves fiatal fiút, aki a fején kívül semmit sem tudott megmozdítani. És sajnos ilyen a többség. Fiatalok és tehetetlenek. Kiszolgáltatottak. Sokan nem beszélnek az arabon kívül semmit. Ezért a kórház alkalmaz tolmácsokat. Sokszor így vizitelnek az orvosok. Tolmáccsal. De időnként nekünk is szükségünk van tolmácsra. Már Nazim megtanult pár egészségügyben fontos arab szót, így ő általában boldogul.
Volt ma egy nagyon sokkoló betegünk is. Ő is líbiai. Felkelő. Elkapták odakint a grabancát, megfosztották a nemi szervétől és felgyújtották a lábait... 
Aztán Nazimmal lementünk a pediátriára, mert egy kollégája megkérte, hogy helyettesítse. Lent találkoztunk Sila-val. Úgyhogy őt is megnéztem, ahogy kezelt egy babát, meg aztán Nazimot is, ahogy egy kislányt.
Szóval minden nagyon érdekes volt, sokat tanultam ma is. Sokat mászkálok a kórházban, igyekszem nem eltévedni.
Aztán láttam ma, ahogy leszállt egy helikopter a leszállóra. Csináltam is egy képet. Majd feltöltöm. Aztán 4kor elengedett minket Nazim, de én maradtam még, mert megengedte, hogy maradhassak. Úgyhogy fél 6-ig még dolgoztunk, mentünk a betegekhez. Aztán mutatott nekem egy technikát vállra. Hogy hogyan lehet ROM-ot növelni meg mit lehet csinálni subluxátio esetén vagy befagyott vállnál. Megmutatta rajtam aztán meg megtanította, hogy hogy kell és rajta gyakoroltam. Nagyon jó kis módszer. Egyáltalán nem fáj, sőt tök jó érzés. Utána meg olyan, mintha így felszabadult volna valami a válladban, amitől könnyebben mozgatod. Jó nagyon. Először aggódtam, meg mondtam is neki, hogy van némi vállízületi instabilitásom és nem szeretnék kar nélkül hazamenni. De biztosított róla, hogy neurológiai subluxált vállas betegeknél is alkalmazható technika, úgyhogy do not worry. Bár én akkor is mindig worry, de tényleg felesleges volt.
Hulla vagyok, de még muszáj tanulnom meg készülnöm holnapra.