Végre alakul az idő. Tegnap még kicsit hűvös érzetet keltett az isztambuli est, de ma reggelre igazi szép tavaszi napsütés fogadott. A szombati nap pihenéssel, ügyintézéssel és némi tanulással telt. Továbbá takarítottam is (még mindig Hamupipőke style-ban). Aztán beszéltünk viber-en a Családdal, mert Petinek tegnap volt a diplomaosztója (amin szintén nem lehettem ott :(), ráadásul BESZÉDET MONDOTT!!! Felkérték, hogy mondjon beszédet!! Ez mennyire menő már? Ráadásul ki is tüntették, mert az ő szakdogája és munkája lett a leges-leges-leges-legjobb az egész évfolyamon! Ez iszonyú nagy elismerés! Nagyon büszke vagyok rá! Úgyhogy beszéltünk Viber-en, gratuláltam neki, meg akkor már beszéltem anyuval meg apuval is. Mindenki nagyon büszke volt Petire! El is hiszem! 
Aztán írt Ahmet, hogy ha épp nincs semmi extra dolgom, akkor elmehetnénk egyet bulizni. Hát, mivel semmi extra dolgom nem volt, nekivágtunk. Ő 6-ig dolgozott (már írtam, hogy a Medipolban 6 napot dolgoznak a gyógytornászok, ebből a 6-ból egy nap lehetnek fél napot), úgyhogy munka után találkoztunk a Taksimon. Hihetetlen, hogy mennyi ember van ott mindig. Oké, olvas róla az ember, hogy Taksim, ahol sose áll le az élet, fő találkozó hely, pezsgő élet...stb De akkor is már megtapasztalni. Nálunk valami hatalmas happening után látni ennyi embert egy helyen. De itt ez normális. Szóval sétáltunk egy kicsit, "élveztük" a sodrást. Ahmet megkérdezte a telefon regisztrálást a vodafonban. Úgy van, hogy majd el kell mennem egy Tax Centerbe, ahol be kell fizetnem 100 valamennyi TL-t. Ott kapok erről egy elismervényt, amivel el kell mennem egy Vodafone-ba és megcsinálják a regisztrációt. Gondolkoztam azon, hogy lehet, hogy megéri venni egy használt telót, ha kijön 100 líra alatt, akkor az már jobban megérte... Na mindegy. Majd megkérdezem Ermant, hogy mi a véleménye. 
Na, úgyhogy tegnap este bulikáztunk. Egészen meg voltam lepődve magamon, hogy milyen jól éreztem magam. Úgyhogy igazán büszkék lehettek rám lányok!! (Lili, Dorcsi, Eszti!!!) Csak 3-an mentünk: Ahmet, Ali meg én. (Neem, Ali nem volt velünk, mert különben a barátnője megölte volna...) Furcsák ezek a török lányok.. Szóval 2-en (3-an) voltunk. Először csak Ahmet meg én beültünk a Fabrika nevű helyre, ami egy több emeletes szórakozó hely, nyáron a legfelső szint (Teras) oldalt nyitott. Most persze zárva volt. Nagyon sokan voltak, így kellett várni kicsit, míg felszabadult egy asztal. Mondtam is Ahmetnek, hogy tisztára, mint a Hard Rock Cafe. :D Röhögtünk. Amúgy meg tényleg van HR cafe a Taksimon, majd el kellene menjünk. Szóval hát náluk sem legális dohányozni sehol, mégis mindenki dohányzik. Tök fura. Ez az egyetlen, ami rossz. Én már teljesen elszoktam a füsttől. Szegény tüdőcském...  Ugyan úgy van rá törvényük, mint nekünk, hogy tilos belső térben dohányozni, de senkit sem érdekel. Meg azt tudni kell, hogy a törökök nagyon szeretnek cigarettázni. Sajnos. Ahmet is csak pár hónapja szokott le. De nagyon jól csinálja. Nem gyújt rá. Felhatalmazott, hogy ne is engedjem neki. Nem is fogom. Én már láttam cigis tüdőt... Nem sexy. Na, a Fabrika megadta az alaphangulatot. Utána pedig átmentünk az ESN klubba, ami az Erasmus Student Network-ot rövidíti. Magyarul Erasmusosok buli helye. Itt (nem) csatlakozott hozzánk Ali. Vagy fél 3ig táncoltunk. Közben találkoztunk egy nagyon furcsa francia sráccal, nagyon furcsa franciás bajusszal. A buli után Ahmet-éknél aludtam. Ez igazából Ali lakása, Ahmet meg fizet neki lakbért. Amúgy egyszerre végeztek a Medipolon, legjobb haverok. Hihetetlen mennyit röhögünk együtt. 
Szóval, zajlik az élet. 
Alival folyton azon szórakozunk, hogy törökül a "Ne var ne yok?" nagyjából olyasmi, hogy "Mi újság?" Ezt pedig szóról szóra lefordította angolra: "What is there what isn't there?" Úgyhogy mi így kommunikálunk. Amikor Alit megismertem semmit nem volt hajlandó kinyögni angolul, na ahhoz képest már egész jól elkommunikálunk. Ilyen török-angol mix-ben. De viccen kívül, tényleg. Már mentem vele beteghez is és felfogtam a dolgokat. Aztán mesélték a fiúk, hogy vannak emberek, akik ki vannak hegyezve a turistákra és (bár egyáltalán nem beszélnek angolul) igyekeznek ezt leplezni és megszólítják a járókelőket. Tipikus mondat: "Are you Cola?" "Are you disco?" És ha a turista szegény nem érti a mondatok meghitt jelentését és nagyokat pislog, akkor a következő kérdés: "What are you?". Ez annyit jelent, hogy: "Would you like to dring Cola?" Would you like to go to Disco?" "What would you like to do?" :D Ezen szakadunk állandóan. Hihetetlen. Tegnap este Ali mondta, hogy neki ma angol órára kell mennie, úgyhogy fel fog kelni korán. A kabátom az ő szobájában volt, úgyhogy mikor 11 körül elindultam tőlük és bementem a szobába, Ali még bőven aludt. Nézem, röhögök: "Are you sleep? "Are you english lesson?" :D:D
Aztán rekord idő alatt értem haza, nem volt egy egész óra se!! Hát ezt is megéltem! :D