otthontalanság otthona
avagy hogy ingázok a két török otthonom között
Tegnap is Ermanéknál aludtam. És ma is itt vagyok. Reggel rohadtul elkéstem a munkából, vagy egy órát késtem. Hol az eső szakad, hol kanadai havazás kínoz... Hát komolyan, mintha északra érkeztem volna. Borzasztó. Olyan havazások vannak, hogy ilyet még Magyarországon se lát az ember. Aztán az csak hab a tortán, hogy nem igazán takarítják az utakat. Illetve ez nem igaz, mert igyekeznek, de az nem elég, mert csak sepregetik. És ha azt akarjuk, hogy ne legyen hó, akkor az igencsak szerény dolog. Úgyhogy csúszkál-mászkál az ember... Holnap pl nem kell az ittenieknek suliba menni. Hát ez meg milyen király már. Bezzeg nekünk anno akármilyen havazás is volt, suli is volt. Na mindegy. Persze dolgozni azt kell menni nekünk holnap. Úgyhogy indulhatok el 7kor, hogy beérjek 9re. Bár nem tudom, hova rohanok, mert a betegek nem érnek be, nagyon esik a hó és sokan lemondják a kezeléseket. Sok az üres járat emiatt, de már kikészítem a kollégáimat, ezért igyekeznek engem lefoglalni. Ma pl Alival mászkáltam a betegeihez. Mert Ahmetnek kevés paciense ért be a kórházba. Azt nem is meséltem még, hogy amióta itt vagyok Törökországban már 5 Lucky Penny-t találtam. Annyira hihetetlen, Ahmettel folyton ezen kacagunk. Ma pl egyet találtam délelőtt Basaksehirnél és délután is egyet Levent felé haladva. Ehhez képest mondjuk szétáztam, beázott a cipőm, a hó ráfagyott a hajamra és 30 percet kutyagoltam a csúszós utakon, mert gyorsabban lehet haladni (még havas csúszós úton is) gyalog, mint busszal a dugóval küzködve... By the way, hogy mégis minek építenek mindent ebből a márványkőből, az passz. Mert ha csak egy macskanyál csordul rá, akkor is hanyatt vágja rajta magát az ember, nemhogy hóvihar?! Na mindegy. Ma munka után idejöttem Ermanékhoz, mert anne testvérének szülinapja volt (igen!!!) és Petinek is. :( :) ÉÉÉÉS!!! Peti jön Istanbulba!!! Szülinapi ajándéka gyanánt. (nekem is szülinapom volt ma ezáltal).
Úgyhogy minden rendben, nagyon jól érzem magam. A betegekkel is egyre jobb, már törökül mondogatom nekik a dolgokat. (hajlít, nyújt, lazít...stb). Ma Ali megengedte, hogy kezeljem a betegeket. Stretching, spasmus oldás, mobilizálás...stb. Jó volt. Alinak is egyre jobban megy az angol. Aztán állítólag kell majd valami reportot csinálnom egy betegről. Tetszőlegesen kell kiválasztani és aztán elő kell adni az évfolyam előtt. Néztem, MI??? Na nemár. De még nem biztos, mert csak annak kell, akik felvették a Clinical Problem Solving tárgyat. (és én asszem felvettem). De majd még megkérdezem Aysel Yldizt. Ha kell csinálnom reportot, akkor arról a lányról fogok, akiről már írtam. :) Áhh, amőgy holnap megint jön. Remélem jó passzban lesz.
Holnap reggel felkelés, irány a munka, állítólag nagyon gáz lesz reggel. Már ma lezárták Basaksehirba az utakat, úgyogy ha akarnék, sem tudnék hazamenni.