Ma reggel Erman, Okan, anne és én elmentünk a lakásomat elintézni. Az árak iszonyú magasak, a lakhatás a legköltségesebb hobbi errefelé... Elmentünk az ügynökhöz, végül cashben kellett kifizetni a depositot és az ügynök árát is. Erre nem számítottunk, a deposittal igen, de az ügynök pénzével nem. Persze nem tudtam pénzt felvenni... Nagyon nem értettem, hogy miért, már az őrület határán voltam, de időnként átbillentem az agymenés állapotába is. Erman segített, de még így is problémákba ütköztünk. Végül fel kellett hívnom a bankomat, a magyar telóm lemerült, így a törökről hívtam. Arról pedig félúton elfogyott a money, úgyhogy majdnem 40 perc bénázás után is ugyanott tartottunk: sehol. Végül Erman telefonjáról kellett felhívnom a bankomat, ahol kiderült, hogy limit van a napi összegen. Ezt mondjuk nem tudom, miért rakták rá. Én nem kértem őket. Ezt kellett eltávolítani és végül tudtam pénzt felvenni. (nem annyit, amennyit kellett volna, de azért majdnem.) Már nem is kell írnom, gondolom kitaláljátok, Erman kisegített... Nah, finally, majdnem 1, 5 óra szerencsétlenkedés után sikerült a lakás procedúrát elintézni, megkaptuk a kulcsokat, felvittük a bőröndjeimet (Petii!!! Találd ki, mi a házszám! :) ). A tulaj még elviszi kitisztítani a szőnyegeket, de egyébként a lakáska készen áll a fogadásomra. Erman és anne lecsekkolta, van minden, ami kell az élethez. Edények, konyhai eszközök, felmosó... (az ágyneműt nem tudom, hogy megnézték e). Amúgy a kapunyitóm ugyan olyan, mint Esztié Dkeszin. Szóval majd ha valaki jön hozzám, én is rohangálhatok le, hogy kinyissam neki az ajtót. :)
Most hazajöttünk, aztán anne-val elmegyünk csavarogni. Azt azt hiszem írtam, hogy anne nem beszél angolul, úgyhogy be vagyok dobva a mély vízbe, törökül beszél velem, igencsak ki kell nyitnom a fülem, hogy megértsem a dolgokat. Tegnap eszembe is jutott Balogh Ildi. Hogy a kisbabák agyát nem lehet túlterhelni, mert ha megtelt a memóriakártyájuk bedobják a szunyát és elmentik a merevlemezre az információkat. Valahogy én is ezt éreztem tegnap. Több óra török nyelvlecke után este már arra sem emlékszem, hogy mit csináltam, mielőtt elaludtam. Ma Gizemnek be kell menni az egyetemre valamit elintézni, Erman és Okan bementek az irodába, apa nem tudom hol van, anne és én itthon, Gizem is itthon. Meg a házvezetőnő. Aki eddig minden nap itt volt. Első este mondta Gizem, hogy ne lepődjek meg, reggel jön a házvezetőnő. Gondoltam is magamban, hogy mégis hova jön, ragyogó tisztaság van a házban. Mondjuk Móniéknál is mindig ilyen volt, amikor mentem a gyerkőcökkel. Na mindegy, szóval patyolat tisztaság van. Aztán most már rájöttem, hogy miért.  A házvezetőnő minden nap jön. Nemcsak takarít, hanem főz, mos, minden. Kb, mint egy bejárónő. Nem is eszik velünk egy asztalnál, de ezt leszámítva abszolút olyan, mint egy barát a családnak. Tegnap például azt vitatta meg a bejárónő anne-val, hogy az orchideáknak ne adjon ennyi vizet, mert nem szükséges. :D Az élet fontos dolgai. 
By the way, még semmilyen levelet nem kaptam a hétfővel kapcsolatban.. Aggasztó. M. Kevser azt mondta, hogy Aysel Yldiz el fogja küldeni nekem a lényeges infókat, tudnivalókat. Háát, not yet.... Mindjárt küldöm is neki egy e-mailt. Ami a legbosszantóbb: még nem kaptuk meg az erasmus pénzt a magyar állami kincstártól (csupa kis betűvel, mert haragszom rájuk). Mégis mit gondolnak? Honnan a bánatos égből pottyant felhőn utazó kifogyhatatlan pénztárcából előlegezzünk meg ennyi pénzt? Nem normális.
Amúgy jól vagyok, ezt a mai pénz mizériát leszámítva nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. :D