Szerdán Kaniye és én mehettünk a műtőbe. Százszor jobb volt, mint a múltkor. Most is láttunk atroszkópos váll műtétet, de azt hamar meguntuk és kijöttünk. Utána mentünk egy műtétre, ahol egy combnyakat igyekeztek rögzíteni. Akkor még nem tudtuk pontosan, hogy miről is van szó, de mára már tudom, mert Ali doktor elmesélt mindent. Szóval a beteg osteogenesis imperfectás, ez egy genetikai kórkép, az a lényeg, hogy a csontváz mésztartalma csökkent és a corticalis vékonyabb, ezért gyakoriak a törések és a microfracturak. Szóval banális kis ütésekre is képes eltörni a csontjuk. Elég nehéz az élet vele, nem nagyon tudnak mit csinálni, csupán a meglévő tüneteket kezelik. Prevenciós céllal szoktak beültetni a medulláris csontokba fém rudakat, ami által a csont szerkezet ellenállóbb lesz, így kevésbé törik. De nyilván ezeket idővel cserélni kell, ahogy nő a beteg. Ugyanis a betegség már gyerekkorban, vagy akár csecsemőkorban (sőt, intrauterin) is elkezdődhet. Ennek a betegnek is volt a femurjaiban fém rúd, ezt most eltávolították és a femur nyakat megerősítő lemezeket helyeztek be. A műtét nagyon jól sikerült. Azonban a másnapi kontroll rtg a femur diaphysisen (a lemez alatt) törést mutatott. Az, hogy mikor és mi történt, az rejtély.  A dokik számára is. Ahány doki, annyi féle választ kaptam a kérdésre: Mi történhetett? Egyesek szerint a beteg transzport, ágyról ágyra helyezés alatt történt valami, mások szerint a beteg öntörvényűen járni próbált. Hát ez rejtély marad, minden esetre a paciensre csütörtökön újabb műtét várt. Erről majd még írok. Aztán a harmadik műtétünk szerdán egy térd TEP volt, ami nagyon nagyon érdekes és látványos volt. Minden úgy történt, ahogy azt elméletben tudtam (meg ahogy a korábbi youtube videókon láttam). Femur condlyus, tibia condilus eltávolítása után a cementes rögzítéssel helyére került a protézis. A dokiktól még ajándékot is kaptunk. A megmaradt cementből gyurmáztak nekünk. :D Majd töltök fel arról is képet. 
Aztán csütörtökön "clinic" nap volt, ez az, amikor a dokik mellett vagyunk a rendelésen. Ez volt az Ali doktorral töltött nap. Nagyon jó volt, irtó érdekes és végre egy percet se unatkoztam. Ali doki nagyon remek! Gyerekekre specializálódott. Annyira jó volt a sok gyerkőc mellett. És van egy nagy üvege Ali dokinak és a gyerkőcök kapnak lufit belőle. Nagyon tetszett a modern szemlélete és a stressz mentes beteg vizsgálata. Mindig megtalálta a hangot a gyerekekkel, és a sírókat is megnyugtatta. Nagyon érdekes volt látni egy modern szemléletű orvost egy kevésbé modern felfogású családdal dolgozni. Amikor találkozik kelet és nyugat. Amikor az orvos igyekszik a megnyugtató, modern, kedves és békés, amolyan barátkozó orvos benyomását kelteni, de ott van a rettegő gyerek és a nem túl modern szülők, akik még mindig azt az érzést keltetik a gyerekben, hogy az orvos áú, az orvos fáj, de ki kell bírni egy hang nélkül. Pedig ez duplán is megcáfolandó. Egyrészt Ali doki nagyon nem aú, semmi sem aú nála a rendelőben, másrészt, ha a gyerek pityeregni akar, mert így könnyebben fel tudja dolgozni a stresszt, akkor nyugodtan, Ali doki úgyis megvigasztalja. Amúgy félretéve a viccet, tényleg beszélgettünk a dokival arról, hogy a kórház ugye Bagcilarban van, ahol nagyon sok a vallásos, vagy szűk gondolkodású, amolyan "régimódi" ember. Ő meg itt van a modern viselkedésével és gyakran terhesnek érzi a betegeket meggyőzni dolgokról. Ő Besiktasban lakik, ami meg ugye "elit" környék, ott modern, nyitott felfogású emberek laknak. Nyilvánvalóan ő is ilyen. És nyilván könnyebben kommunikál az olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő maga.
Na, szóval Ali doki elújságolta az osteogenesis imperfectás beteget, majd hozzátette, hogy szerinte bent is voltam a műtéten. Őőő, igen. Majdnem megkérdeztem, hogy miért, te is? De aztán sikeresen megtartottam magamnak ezt a rendkívül átgondolt és okos kérdést. Én még mindig kínlódok az ismerős emberek felfedezésével a műtőben. Nem is olyan könnyű csak szem alapján beazonosítani az embereket. De már van pár tippem (anyajegyek a nyakon, papucs, pocak méret) az emberek felismerésére. Szóval igen, kiderült, hogy bent voltam a műtéten és Ali doki is. Úgyhogy lehetőséget kaptam, hogy a csütörtöki műtétre is bemenjek, nyilván nem hagytam ki semmi áron. Előbb leértünk, mint a beteg, úgyhogy még volt idő egy teára a dokik pihenőjében. Aztán az altatástól az ébredésig bent voltam és irtó jó volt a műtét. Végre láttam is, hogy min dolgozunk. Igazából az egész olyan, mint egy kis barkácsolás némi kézügyességgel. Tetszett nagyon. Kaptam is sámlit, hogy jobban lássam a feltárást, de ezt már írtam. Vagy fél 7-ig lent voltam a műtőben, aztán frankón senki nem volt már a robotic departmentben, mert ugye 6-kor zárás van. Nekem meg nincs kártyám az ajtóhoz. Úgyhogy a takarító néni kinyitotta nekem. De neki sincs kártyája. Úgyhogy láttam a titkos nyitó gombot az ajtó felett. Úgyhogy műtétet is láttam és a cuccaimért is bejutottam. Mi kell még?
Amúgy tegnap volt Kaniye szülinapja. Majd viszek neki valamit kedden.