Péntek este Ahmettel megbeszéltük, hogy szombaton elmegyünk egyet várost nézni. (És a legenda beigazolódni látszik: a törökök tényleg nagyon nagyon vendégszeretők). Mivel a szombat a kórházban a gyógytornászoknak is munkanap, ezért megbeszéltük, hogy a kórháznál találkozunk munka után. (szombaton 13 óráig van munkaidő). Úgyhogy odamentem fél2-re (mert nekem nem kell szombaton dolgoznom) és elindultunk világot látni. Útba ejtettünk egy kajáldát, ahol egy tipikus bursai fogást rendeltünk, sajnos a nevét elfelejtettem, de nagyon fincsi volt. Írtam, hogy Ahmet bursai, úgyhogy ezért választottuk azt a menüt. Végül is, kivel egyek bursai kaját, ha nem egy bursai-val? :) Aztán célba vettük a Kék Mecsetet, metroztunk és villamosoztunk. Nagyon szép. Örülök, hogy Ahmet-el mentem és nem Ermannal, mert Ahmet vallásos, így sok mindent tudott nekem mesélni. Még azokat a díszes arab írásokat is tudja olvasni. A mecsetnél kaptam kendőt a fejemre, mert ugyebár anélkül nem lehet bemenni. Meg szatyit, amibe betehetjük a cipőinket. Mert ugye cipőben sem szabad bemenni) Tényleg gyönyörű a mecset, érdemes felkeresni. Aztán elmentünk a Galata Toronyhoz, ami nagyon tetszett. Tényleg az egész város belátható a toronyból. És egész ügyesen belőttem a városrészeket (váll veregetés). Jaa, és a török polgároknak csak 10 líra a belépő, turistáknak 25!!!! Úgyhogy Ahmet kért jegyet és meg okosan bólogattam. Mondtam neki, hogy majd mondom, hogy tamam, tesseküler, de mondta, hogy inkább ne szólaljak meg. :D Azt hiszem ebből arra következtethetek, hogy van némi akcentusom. Pedig már alakulok, már elhagytam az arabos H hang képzést. :D Miután lefújta a fejünket a szél a torony tetején, elmentünk a karaköyi gulluoglu-ba, ez egy nagyon híres neves cukrászda, a legfincsibb baklava itt kapható. Gyorsan betoltuk az édesség adagunkat (nameg utána a teát, ami sose maradhat el!!), aztán elváltak útjaink Ahmettel, mert én mentem Ermanékhoz, ő meg haza. Nagyon jól éreztem magam és irtó rendes, hogy elvitt mászkálni.
Mecidiyeköynél találkoztunk Ermannal az office-ban. Sajnos nagyon nagy veszteség érte a családot, mert pont előző nap meghalt a kutyusuk. :( Erman nagyon szomorú volt és én nem tudtam, hogy mit tudnék segíteni. :( Aztán elmentünk anne testvéréékhez vendégségbe, ahol mindenki nagyon aranyos volt, de senki nem beszélt angolul. De ez senkit nem zavart. Megismertem Erman nagymamáját is. Sajnos nem teljesen tudom, hogy kinek a kijének a kije, de volt a vendégségben 2 kisbaba. (mármint nem tudom, hogy kinek a kijének a kije a 2 kisbaba) Hát ilyen szuper jót is rég babáztam. Istenem, annyira imádnivalók. Az egyikük Daphne, a másik Yeida (gőzöm sincs, hogy kell írni a nevüket...). Én Daphne-val jöttem ki jobban, olyannyira, hogy nem akarta, hogy elmenjek. Nem akart az anyja ölébe visszamenni. Annyira cuki volt, hogy az valami hihetetlen. Mindenki kerekítette a szemét, hogy hogy varázsoltam el a kis Daphnét. :D (hahaha, spider nóta :D minden babaánál beválik, ezek szerint, nem csak Beni boo-nál) úgyhogy irtó jól éreztem magam. Kiéltem a kis vágyaimat. El is határoztam, hogy kerítek valami babázós munkát, hátha akad valami. Majd körül nézek. Aztán hajnali 1re "hazaértünk". Mármint Ermanékhoz. Mert ott aludtam. Mert folyton meghívnak. És mert szeretek ott lenni velük.
Vasárnap pedig Erman és én elmentünk végre a lovardába Tanyahoz. (aznap pont lovasat álmodtam. Álmomban valami versenyre készültünk, ahova mindenki jött a csapatból. Én meg nem a Makroval készültem, hanem mindig valami másik lóval. És álmomban tökre nem értettem, hogy miért is nem ülhetek Makron. Aztán rájöttem, hogy azért, mert Törökországban voltam. De mondtam a Bencének, hogy már visszajöttem, itt vagyok. De ő mindig kölcsönkért nekem valahonnan lovakat. Aztán valami régi narancssárga autóval mentünk valahová, a Zsófi, Eszti meg én és akkor autóbalesetet szenvedtünk. De nem ütöttük meg magunkat, meg semmi.) Aztán reggel mondtam Ermannak, hogy álmomban autóbalesetet szenvedtem. Kérdezte, hogy ezt most jelnek kell e vegyük? :D Aztán elindultunk és az első saroknál, ahol ki kell kanyarodni náluk 2 autó összement... De nem mi. És épségben megérkeztünk a lovardához. Iszonyú jó volt, olyan izgatott voltam, eszméletlen. Tavares (Tanya lova, aki nálunk volt nyáron) nagyon édes volt, adott nekem egy puszit. Tanya megtanította neki, hogy adjon puszit, nagyon vicces. :D Aztán ott volt UVZ is. Pont jött rá egy lány lovagolni. Úgyhogy már csak arra várok, hogy anyu elküldje nekem a lovas cuccaimat és Tanya sok szeretettel vár. Ezt mondta. Meg azt is, hogy majd ő elintézi nekem, hogy ne kelljen kifizetnem a 10.000 (!!!) líra tagsági pénzt. Hááá? Micsoda mázli. Különben biztos nem lenne esélyem lovat látni... :( 10.000 líra??? ááá... A hely amúgy elég pöpec, elmondása alapján régi, 100 éves istálló, de mondjuk nem látszik rajta. Van egy csomó pályájuk, az egyik alatt vezetékrendszer van, ami elszívja a vizet onnan, ahol túl sok van és eljuttatja oda, ahol porzik a pálya. Ja és olyan lelátó van ehhez a pályához, mint egy foci csarnok... De persze van fedelesük is. Ahhoz is van ám lelátó. Kaposvár feelingje van. De van még hozzá vagy 20 étterem, mindenhonnan rálátni a pályára...stb. Szóval elég jó kis hely, nagyon várom, hogy mehessek végre. Kicsit nekem Wintermuhle feeling. Ahol van egy kis hely, oda felhúztak egy istállót vagy egy pályát. De tattersal feeling is, mert nincsenek karámok. Amúgy épp ugró verseny volt. 
Aztán vasárnap Erman vitt el várost nézni. Sétáltunk Macka környékén és a Macka parkban, libegőztünk, elmentünk a Dolmabahce palotába. A palota irtó szép, a kert is csodás és a teraszok is, meg minden. Nagyon jó volt. És hála az ISIC kártyámnak, én 5 líráért bejutottam. Ermannak 15 lirája bánta... Sajnos az idegenvezetőnk nem remekelt nagyon, de azért a brossúrákból és a könyvemből sok mindent elolvastam. Szegény idegenvezető nem sok mindent mondott, de ha mondott valamit, akkor azt is dadogva szegény. Aztán este Gizem és én ementünk megnézni az 50-et. Hát, nekem nem tetszett. :( Amilyen jó volt a könyv, a film teljesen semmitmondó. Na mindegy, azért nem bántam meg, mert Gizemmel voltam és az már alapból jó. 
Aztán ma elmentem vásárolni. Amúgy is kellett vennem dolgokat a háztartásomba. Aztán mivel anya anno arra biztatott, hogy ne hozzak sok ruhát, inkább itt vásároljak, gondoltam épp ideje lenne kiegészítenem a ruhatáramat, hogy ne az egy hétre elegendő ruhatárból gazdálkodjak. Hát mit ne mondjak... Ha tudom, hogy ilyen árak vannak, akkor inkább fizettem volna még egy bőröndöt, hogy hozhassak ruhákat... Na mindegy...
Holnap lesz a Peti szülinapja. És én nem leszek vele. :(