Csütörtök, április 30. Utolsó erasmusos napja Evelynnek, úgyhogy megünnepeltük Evcsit, a szép időt, az erasmusos létet, A Prince Islend-et, Büyükadát, a legnagyobb szigetet a Prince Island szigetcsoportból, a kerékpározás örömét, a selfizés mókáját, az izmainkat, a az emelkedőn teljes erőből pedálozást és hát nagyon jól sikerült mindez. Szóval, együtt voltak a magyarok. Evelyn, Raszika, Zita und én. Ez a nap az egyik legjobb volt ittlétem alatt. Annyira sokat nevettünk, hogy azt el se lehet képzelni. Kicsit késésben indultunk el reggel és aggódtunk, hogy nem fogjuk elérni a hajót, úgyhogy eléggé siettünk és ahogy futottunk az utcán, hogy elérjük a villamost, Evelyn akkorát esett, mint egy ház, igazából nem ment el az útból egy csávó és irtóra összeütköztek, de Evelyn akkorát zakózott, mint egy ház. Evelynre rá Raszika, borultak, mint a dominó. :D Ezt leírva nem biztos, hogy vicces, de nekünk ott és akkor nagyon az volt. Szerencsére komolyabb sérülések nélkül sikerült megúszni a dolgot, bár Evcsi tenyerébe belement egy kis kavics, Raszika meg ráesett a térdére. Mondjuk neki az fájt is kicsit egész nap a bicajozás közben. Szóval egy szuper napot töltöttünk együtt. 
És szeretnék majd még menni a szigetre, mert nagyon szép és irtó jó körbebringázni.
Mondjuk sajnos az út elmegy az "istálló" mellett is, ami eléggé elszomorító. Koszos, büdös istálló a szerencsétlen lovaknak, akik egész nap húzzák a kocsit. De én első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem akarok lovas kocsikázni, az istálló látványa csak megerősített a döntésemben. Ezt leszámítva csoda az a hely, tényleg. 

A Camlica domb az ázsiai oldalon Üsküdar városrészben található, 268 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. A dombról a kilátás teljesen lenyűgöző, az ember nem tud mit mondani, mert magával ragadja a csodálatos látvány. A dombról az egész várost be lehet látni, A Boszporusz híd remek orientációs pontot ad. A dombon kávézók, teázók, gyönyörű parkok találhatók és egy líráért a fent elhelyezett távcsövekkel is megleshetjük a város apró részleteit. A képek nem tudják visszaadni azt a magával ragadó atmoszférát, amit a dombra látogatók tapasztalhatnak.

Tényleg annyi minden történik napról napra, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt képes írásba foglalni. Hát most megpróbálom. Tehát péntek délután indult Evelyn, a magyar dietetikus lány haza. Ő májusban államvizsgázik, így csak 3 hónapra jött ki sajnos. Így kihasználva az utolsó pár napot, szerda este elmentünk egyet bulizni, előtte nála a lakásban összegyűltünk. Ott volt Paulina, egy lengyel lány, aki arab szakon tanul itt kint. És beszél is arabul. Nagyon komoly. Meg még másik 2 magyar lány, Raszika és Zita. Raszika szintén erasmusos, Zita pedig az ő barátnője, aki kijött meglátogatni és várost nézni. Szóval 5-en voltunk. Buli után Evcsinél aludtam (Paulina is), a magyarok közel laktak, úgyhogy ők hazamentek. Csütörtökön pedig elmentünk a Herceg szigetekre, Büyükadára. Ide már csak 4-en magyarok, Paulina nem ért rá sajna. Iszonyú jó volt, annyira sokat mókáztunk, röhögtünk, eszméletlen. A szigeteken nem engedik az autós közlekedést, csak bicajjal meg lovas kocsival lehet közlekedni. Jaa, Raszika és Zita is lovagolnak, szóval embereimre találtam. :) De megállapítottuk, hogy nem akarunk lovaskocsizni... Hogy is mondjam, nem minden ló akart kicsattanni az egészségtől sajnos. Úgyhogy béreltünk bringát és körbetekertük a szigetet, ami egy 15 km hosszú túra, pont ideális, bár néha-néha koncentrálni kell az emelkedőknél, hogy bírja az ember szusszal. Bírtuk. És mennyire jó, hogy bírtuk, mert gyönyörű volt. Igazán megérte. 
Aztán pénteken átköltöztem az új lakásomba, ami végre a belvárosban van, minden itt hever a lábaim alatt. Imádom. Még pár dolgot meg kell szoknom, de nem lesz itt gond.
Szombat pedig ismét lovas nap volt. 3 ugró lovat lovagoltam, egy hiper érzékeny kancát, Bellát, egy toptoptop szürke mént és Nashvillet. Bella az valami hihetetlen volt. Ennyire érzékeny lovon szerintem még nem lovagoltam soha. Első 15 perc arra ment rá, hogy megnyugodjon és elkezdjen figyelni rám, bízzon bennem. Nem volt képes nyugodtan lépni, össze vissza szenvedett. Aztán vártam, vártam, igyekeztem szinte mozdulatlanul ülni rajta, hogy ne fokozzam izgatottságát és a munka előrehaladtával elkezdett bízni bennem és figyelni rám. Igazi kis csoda.Tanya megint csak megdicsért, és mondta, hogy tudta, hogy velem jól fog menni Bella, mert finom kézzel lovagolok és Bella pont erre vágyik. Tényleg. Mikor végre elkezdett bízni bennem és nem félt a kezemtől, nagyon jól kezdett menni. Aztán ültem egy nagyon top 7 éves szürke ménen, hát az valami igazi cuki volt. Nem tudja magáról, hogy mén, tiszta kezes bárány és ahh, annyira elegáns, hatalmas nyak, iszonyú jó karakter. Nagyon jó érzést adott. Őt Selim szokta lovagolni, Tanya barátja, de most versenyen volt másik lovardában, így felhívta a Tanyat, hogy adja oda nekem. Tök jól esett. Aztán ültem Nashvillen, rajta már ültem, úgyhogy nem kellett 0-ról kezdeni az ismerkedést. Mondta Tanya, hogy figyeljek, mert néha ugrabugrál, mondta, hogy időnként 180 fokos fordulatot vesz. Ezt kétszer bemutatta, egyszer az én hibámból, egyszer megijedt egy sportautótól, de összességében nagyon jó volt, bár meg kell hagyni egy kicsit lusta volt... De mondták, hogy mindig ilyen, úgyhogy semmi ok az aggodalomra. 

Szóval én se vesztem el, csak kicsit felkapott az események sodrása, így nem volt lehetőségem írni. Szóval, itt voltak apáék, nagyon szép helyeken jártunk, csodálatos dolgokat láttunk. Isztamulban az üsküdari kiruccanásunk volt a legjobb és a Camlica hegy, ahonnan az egész várost belátni. Hihetetlen. Majd töltök fel képeket. Aztán apuék egy nappal tovább maradtak, mert itt hagyta őket a gép. (Szegények) De már otthon vannak és végül Eszter bőröndje is előkerült. 
Én hamarosan végzek a gyakorlattal, még pár hetem van, aztán dolgozni fogok. Ha minden jól alakul, akkor lovak közelében lesz munkám. 
Tegnap Tanyaval töltöttem a napot, a hétfő a szabadnapja, így elmentünk az Istinye parkba, kávéztunk, beszélgettünk, jó volt.  Kiugrottunk a loviba is, kaptak a kis barátaim répát és cukrot. 
A hét híre, hogy találtam lakást szuper helyen, remek környéken, jó közlekedéssel. A héten költözöm. Annyira jó lesz, rengeteget jelent, hogy végre nem kell majd ennyire sokat utaznom. :)